Irodalmi Fonó*115 éves lenne Kodolányi János

Fotó: Barázda Eszter

___________________________________________________________________________________________________

Ifj. Kodolányi János és Máger Ágnes volt a Múzsák Kertje Baráti Kör vendége

Kodolányi János író unokáját és az érdeklődő közönséget Koncz Károly György Radnóti-díjas előadóművész köszöntötte. Megköszönte neki a nagyapja életművéből készített gazdag összeállítást.

                Beszélt az íróról, aki 1899-ben született, emlékezett a XX. századi magyar művelődés történetének klasszikus alakjára, a világirodalmi rangú prózaepikusra. Ő mindig kereszténynek, magyarnak és szociális elkötelezettségű embernek vallotta magát. A Szent István Társulat 2002-től életművét új sorozatban adja közre. Gondozói és szerkesztői filológiai hűségre törekvő, igényes kiállítású köteteket tárnak elénk, ismeretlen vagy elfelejtett műveket mutatnak be, hiteles, teljes szöveggel. Regényein kívül esszéírói és publicisztikai munkásságát összegyűjtötték, a levelezés géniuszaként is bemutatják.

                Az Irodalmi Fonó előadóművészei: Koncz Károly György, Ötvös Éva, Petri Nóra és Balázs István a tőlük megszokott igényes előadásukban olvastak fel részleteket műveiből, levelekből, róla írott kritikákból.

                Az író önmagáról ezt írta: „Az igazság az, hogy látszólag meddő volt az életem, … de ha újra elkezdhetném, lépésről lépésre ugyanezt az utat járnám be, … venném fel az élet által elém tett kesztyűt.” Erős indíttatása volt arra, hogy íróként a kisemberek felemelkedéséért küzdjön. Vajszlón végezte elemi iskoláját, majd Pécsett járt gimnáziumba. Már diákkorában irodalmi önképzőkört szervezett. 1921-ben a Pécsi Krónika közölte első verseit. Diplomája megszerzése után Vajszlón tanított, majd Pécsre került. Itt Várkonyi Nándor könyvtárában kutatott, így születtek meg középkorról és az ókorról szóló nagy regényei. Az Ormánságban ismerte meg a nép nyomorát, az „egykék”, a babonák, a földesúri hatalmasok által elnyomottak világát. Pusztította magát a falu népe, őket akarta szolgálni. Két gyermekük született, szegénységben élt családjával, de megfeszített erővel dolgozott írásain minden nap. Mesterének tartotta Móricz Zsigmondot, levelezett Szabó Lőrinccel, Várkonyi Nándorral. Barátok vették körül: Illés Endre, Gorka Géza és mások. Az IGE (Írók Gazdasági Egyesülete) megalakulásának kezdeményezője, főtitkára lett, majd a Válasz munkatársa. Munkásságáért 1937-ben Baumgarten-díjban részesült. Budapesten élte át családjával a II. világháborút, elhatárolódott a német fasizmustól, veszélyes helyzetekben is szembeszállt a nemzetiszocialistákkal, a kommunistákkal, kiállt a zsidók mellett. Bujkálnia kellett, 1949-54 között nem jelenhettek meg kötetei. 1954-ben rehabilitálták, az Írószövetség tagja lett. 1956-ban beválasztották a Forradalmi Bizottmányba. 1957-ben elindult életmű kiadássorozata. Megjelenhetett a Zárt tárgyalás, az Emese álma c. regényciklus (Istenek, Holdvilág völgye, Fejedelem),  a Vízözön, Új ég, új föld, Égő csipkebokor, elbeszélés gyűjteményei. Minden írásában: novelláiban, esszéiben, regényeiben az emberiség legnagyobb problémáival foglalkozott. A kor és környezet hiteles, plasztikus, művészi ábrázolás adja értékeit.

                Elhatározta, hogy regényt ír Jézusról, Júdásról. 1950-ben írta Várkonyinak: „Látom a Júdás-probléma nagyságát. Visszarettenek tőle. De ha te nem nyúlsz felém, csődöt „kiáltok”... Ahhoz, hogy tisztán lássam Júdást, tisztán kell látnom Jézust is... hát még a nép, a környezet, a társadalom, a politikai erők, szokások...” Várkonyi biztatta, így készült el hónapok alatt az Én vagyok c. nagyszabású regény, amit még egyszer átdolgozott, mielőtt kiadásra került. Áttűnik a hasonlóság regény keletkezési ideje és a 20. századi ember útkeresése, szellemi megújhodásra várása között. 1969-ben távozott el végleg e világból.

                Részletek hangzottak el Szabó Lőrinccel, Móricz Zsigmonddal, Gulyás Pállal, Bárdosi Németh Jánossal folytatott levelezéséből, kritikáiból, műveiből. Az emlékezést Kodolányi Júlia: Az utolsó stáció c. megrendítő írása zárta édesapjának halála előtti napjairól.

                Ifj. Kodolányi János emlékezett a balatonakarattyai nyarakra, amikor húsz éves koráig élvezhette nagyanyja és nagyapja társaságát, figyelmét, kedvességét, szellemi útmutatásait. Látta, milyen nehéz volt szegénységben élni, ők mégis fáradhatatlanul tevékenykedtek. Nagyanyja a kertben, a ház körül tett meg mindent azért, hogy férje csak az írással foglalkozhasson. Amit tőlük kapott, az meghatározó volt további élete során. Amikor már nagyapja nem tudott írni, órákon át magnóra mondta a szövegeket, amit ő rögzíthetett. Így született meg a Visszapillantó tükör c. írása is. Édesapja és ő más pályát választott, de őrzik emlékét, kutatnak az Országos Széchényi Könyvtárnak adományozott kéziratokban, levelekben és mindezt tovább szeretnék adni az Életmű- sorozatban, ami csonkítatlanul közli majd nagyapja írásait.

                Ezután kérdéseket tehettünk fel az unokának, kötetlenül beszélgethettünk vele.

Máger Ágnes Derkovits ösztöndíjas, Nívó-, Kondor Béla- és Miskolci Múzsa-díjas festőművész kiállítását Kiss Gábor alpolgármester nyitotta meg, köszöntötte születésnapján.

                Szombathelyen született, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mesterei Sarkantyú Simon és Domanovszky Endre voltak. 1971-ben végzett, Miskolcra költözött, azóta a Művésztelepen él és alkot. A miskolci Téli Tárlaton Miskolc város ösztöndíját nyerte el 1974-ben. Egyéni kiállításaival Miskolcon kívül Budapesten, Salgótarjánban, Hatvanban, Kőszegen, Szegeden, Sümegen, Dunaújvárosban, Kaposvárott, Veszprémben, Nyíregyházán, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Németországban, Angliában, találkozhattak az érdeklődők. Köztéri művei: Sántha Károly szoborportréja Miskolcon, a Megyei Kórházban, Kápolnaoltára Miskolcon, az Ige templomában, Szt. László-oltára Szendrőn, Szt. Taddeus szárnyas oltára Eglisauban (Svájc), Gárdus János, Kratochwill Ferenc, Novotni Zoltán és Zsedényi Béla portréreliefje a Miskolci Egyetemen látható. Művei közgyűjteményekben: Herman Ottó Múzeum (Miskolc), Magyar Nemzeti Galéria (Budapest), Szombathelyi Képtár (Szombathely) és a Vatikáni Múzeum (Vatikán). Külföldi tanulmányutakon Ausztriában, Olaszországban, Görögországban, Franciaországban, Spanyolországban, Németországban vett részt. Irodalmi illusztrációkat készített Ady, Csokonai, Krúdy műveihez, de Fecske Csaba miskolci költő kötetéhez is. 1990-ben az ő közreműködésével alakult meg a Gömöri Műhely, amelynek az óta is vezetője. 2007-től a SZIMA Miskolci Területi Csoport tagja.

                „Rendkívüli csönddel ajándékoz meg bennünket. Úgy érzem, mintha vele feljutnék a gondolkodás fennsíkjára. Erős, tiszta a levegő, az ember az éles csöndben hallja saját gondolatát, mint a fülében zúgó vér, finom zenéjét.” Gyurkovics Tibor írta ezt Pilinszky Jánosról, de mintha Máger Ágnesről szólnának ezek a szavak. Alkotóművészetében a természet szeretete mellett a katolicizmus jelenik meg, de légies, lebegő színörvénylések, fények minden festményében elvarázsolják, így az itt kiállított Hommage Kondor Béla, Kert, Téli etűd, Téli rege, In memoriam Lenkey Zoltán, Kálvária, Molnár szikla viharban, Kápolna téli csendben, Figurák, Havas részlet, de főként az Emberpár, a Magnificat c. festményben, szárnyalásra késztetik a nézőket. Losonci Miklós írta róla: „A látomássá érlelt látványt fegyelmezett összpontosítással formálja képpé. Műveit szárnyalás, trecentós szelídségű báj, reneszánsz képszerkezet jellemzi, amelyben a jelen feszült problémaköre lüktet... Színes felületei nem csak elringatnak, hanem felismerésekre is döbbentenek.” Máger Ágnes így nyilatkozott: „Munkám: a festés. Feladatok sora, melyeket 'pontosan, szépen', elvégezni szakmai tudás, képesség, hit és felelősség dolga. A buktatókat kibírni, a szép emberi törekvéseket táplálni akarom.”

                Végvári Lajos (1919-2005) művészettörténész férje a Feledy-háznak ajándékozott fényképről nézett az ünnepeltre, lánya, Végvári Zsófia díszlet- és jelmeztervező művész elhozta Ágnes unokáit is, mellette állva fogadták a virággal és ajándékokkal sorakozó köszöntőket. Meglepetés készült, az Éltető Lélek Irodalmi Kör tagjai gyönyörű műsorral ajándékozták meg őt, melyben versek, imák, zsoltárok hangzottak el. Ezzel köszönték meg neki azt a sok munkát, amit műsoraik szerkesztésével, rendezésével tölt évek óta. A kultúra helyi képviselői: Zs. Papp Ferenc, a Kulturális és Vendégforgalmi Osztály vezetője, Kákóczki András művészettörténész, művésztársak, írók, újságírók, tanítványai, tisztelői, barátai sorra járultak elé. Felemelő érzés töltött el mindenkit, meghatódva néztük a mindig mosolygó ünnepeltet, akivel ezután még sokáig beszélgettünk miközben megérkezett és a vendégeket is köszöntötte muzsikájával a városunkban már többször fellépő népzenei együttes.

 Kühne Katalin

______________________________________________________________________________________________________

____________________________________________________________________________________________________

* Március 14., péntek 16.30 óra

IRODALMI FONÓ

115 éves lenne Kodolányi János    

Szerkesztő: Ifj. Kodolányi János   

Kodolányi János a szélesebb közönség körében töretlenül népszerű író, sőt újabban Várkonyi Nándorral  és Hamvas Bélával  együtt – elsősorban Jókai  Anna elnevezése nyomán – „a nagy triász” néven emlegetve, mint „szellemi iránytű”, meghatározó jelentőséggel bír.