Kedves Kollégák!
Tájékoztatás céljából küldöm az Integrált Városfejlesztési Stratégiához
kidolgozott javaslatgyűjteményünket, melyet továbbítottam a döntéshozóknak.
Köszönöm a javaslattevőknek, hogy hozzájárultak az anyag kidolgozásához:
(Varga Éva 5. pont, Pető János 6., 7., 22.pont, Aranyosi Zsuzsa 18. pont,
Drozsnyik István 39. pont )
Üdvözlettel,
Litwin József
iparművész
Mobil: (20) 389-7465
_________________________________________________________________________________________________________________
Ismerős az a tétel, miszerint azok a városok tehetnek szert igazi előnyre más városokhoz képest, amelyekben a kreatív műfaj képviselői, s műveik által a lakosok jól érzik magukat. Érdemes volna a jövőben ebbe az irányba fejleszteni Miskolc munkalehetőségeit. Könnyen belátható, hogy a betanított munkások bármennyire hasznosak is, a kis hozzáadott értékű munkájuk miatt szerényebb mértékben gazdagítják környezetüket. Az egyedi, művészi színvonalú, kulturált lakókörnyezet erősíti a helyi identitástudatot, közösségben gondolkodó lokálpatriótákat nevel, a megtartó otthont jelenti valamennyi korosztály számára.
Célterülethez nem köthető általános javaslatok
1. Korrekt munkamegosztást a köztéri művészeti műfajoknál. A szobrász és a formatervező nem tud és nem is akar házat tervezni. Legyen ez fordítva is igaz, az építész ne szobrászkodjon, ne tervezzen utcabútort és a kertművészeti feladatokat is hagyja meg a kert- és tájépítészeknek. Köztereinken jóval több köztéri művészeti alkotás lehetne költségnövekedés nélkül, ha a különféle művészeti hivatásoknak megfelelően differenciált lenne a munkamegosztás. A kulcs ez ügyben is a megrendelő kezében van. Javaslom a megrendelőnek, hogy amikor építészeti pályázatot ír ki s a feladat egy része művészi szaktudást igényel, akkor az derüljön ki a kiírásból, majd a teljesítéskor számon kérhető legyen. Így a megrendelő hozza meg a döntést, hogy az adott közterületen legyen-e köztéri művészeti alkotás.
A minél több köztéri művészeti alkotás létrehozása érdekében legyenek végre képzőművészeti, iparművészeti és kertművészeti pályázatok. Amennyiben szükséges hozzá az építészeti szaktudás, úgy abban az esetben az építész a művész altervezője lenne. A Budapesti Diploma-azonosító Bizottság írásos állásfoglalásában kinyilatkozta, hogy a diplomával rendelkező képző-, ipar- és tájművészeknek igenis megvan a tervezői jogosultáguk. Ha ezt sikerülne a gyakorlatba átültetni, akkor megszűnne, vagy viselhető szintre csökkenne az indokolatlan építészeti túlreprezentáltság.
2. Köztéri művészeti alkotások értékén való kezelése. Javaslom, hogy legyen Miskolc még szerethetőbb város úgy is, hogy megbecsüli a meglévő köztéri művészeti értékeit. A megbecsülés általánosabb formájának azt javaslom, hogy művészeti alkotásként legyen kezelve az, ami annak tekinthető, az előkészítéstől a megvalósításon keresztül az utóéletéig. Ennek az alkotó kiválasztásában a művészi minőséget respektáló ügyintézésen, karbantartáson át az értékének megfelelő propagálásában is indokolt megmutatkoznia. A megbecsülés legfontosabb formája az, hogy szakszerű karbantartással fenntartja az alkotás eredeti minőségét.
3. Panelszínezés. A belvárosi és egyéb lakótelepi panelházaink építészetileg csak „brutális” költséggel lennének átalakíthatóak. Viszont a következő években végrehajtandó hőszigetelés alkalmat adhat arra, hogy a fő tömegek változatlanul maradása mellett a vizuális arculatuk megújulhat. Az új külső megjelenés kialakításához már nem építészeti, hanem vizuális művészeti eszközök szükségesek. Javaslom, hogy a panelházak új, színes megjelenésére képző- és iparművészek számára kiírt pályázat szülessen. A vizuális kultúrában profiként mozgó művészektől várható el igazán, hogy új, esztétikailag igényes épületkülsőt alkossanak.
4. Köztéri művészeti jutalomjáték. A színművészet gyakorlatához hasonlóan Miskolc előrukkolhatna azzal, hogy minden arra érdemes miskolci vagy Miskolchoz erősen kötődő képzőművész és iparművész, de akár kertművész is egyszer-egyszer egy olyan köztéri alkotási lehetőséghez jusson, melyben a lehető legminimálisabb a megrendelői diktátum. Szobrászművészeink emlékmű szobraival jól el vagyunk látva, de olyan köztéri mű alig van, melynél az alkotó a tudása legjavát nyújthatta volna. A szép emlékműszobrok alig tudnak felmutatni valamit az alkotó legértékesebb, életművi értékű alkotásaiból.
Az iparművészeti műfajra is ráférne végre egy olyan bizonyítási lehetőség, melyben a tudása legjavát adhatná egy köztéri művészeti alkotáshoz.
Nem igen volna képünk Fazola Henrik fantasztikus képességeiről Egerben, ha direkt erre a célra nem csábította volna oda az akkori megrendelő a művészt. Ez a forma csak látszólagosan az alkotó érdeke, ennek a jutalomjátéknak Miskolc városa lehetne a legfőbb nyertese.
5. Egyedi művészi emléktáblák. Városunkban szinte kivétel nélkül csak egyszerű unalmas sírkő színvonalú emléktáblák láthatóak. Javaslom szakítani az egységességre törekvő megrendelői szemlélettel. Legyen minden új emléktáblának „egyénisége”, karaktere – a művészi megjelenés mellett. Az emléktábla egy bizonyos dolognak állít emléknek, ezért sem indokolt az egységesítő szemlélet.
6. Köztéri sakkasztalok. Pihenő és játszóterek esetében a célközönség legalább fele nyugdíjas korú. Az ő igényeikre való tekintettel sakkasztalokat is kellene helyezni köztereinkre. Koncentráltan célszerű elhelyezni – minimum 15 darabot egy téren – hogy akár szabadtéri sakkverseny is lebonyolítható legyen rajtuk. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az oktatási kormányzat kiemelt figyelmet kíván fordítani e szép játéknak a gyermekek körében történő széleskörű megismertetésére.
7. Gőzhajó a Hámori tavon. Még szerethetőbbé lehetne tenni a lillafüredi látványosságokat, ha a Hámori tóra egy hangulatos gőzhajó vagy egy felújított régi hajó kerülne.
8. Miskolc-szlogen. Az „élhetőbb város” jelszó helyett javaslom a „szerethetőbb vagy a még szerethetőbb Miskolc” kifejezést. A szerethető jelző jóval pozitívabb tartalmú és hangzású, mint az élhető jelző.
9. A grafika fővárosa. A város közterein csekély számban találunk murális grafikai alkotást. A Miskolci Egyetemen található Hincz Gyula régi, kőbe vésett grafikája és Szász Endre olajgrafika jellegű porcelánképe. A városban egyedül a Károly utcai villamos megállóban látható egy-egy grafikai alkotás a műkő elemeken. Ezek Szalay Lajos, Kondor Béla és Feledy Gyula egy-egy alkotásai. Több murális grafikát javaslok a belvárosi köztereken a villamosmegállókban és az egyetem kőburkolatain.
Belváros-történelmi Avas
10. Az Avasi kilátó felújítása. Javaslom, hogy ezt a valaha jelkép értékű épületet az eredeti képében és szépségében állítsa helyre a város. A kilátó jelenkori építészetünk műemléke, emblematikus látványossága. Az elmúlt ötven év alatt a vasbetonszerkezet kiállta az idők próbáját. A hitelrontó rárakódásokat kellene eltávolítani. Esztétikailag leginkább káros fejlemény a presszó rész feletti részen a távközlési antennák kontrollálatlan burjánzása. Javaslom ezek maradéktalan eltávolítását, áthelyezését egy erre létesített ipari szerkezetre, mely kellő távolságra lenne a kilátótól, látványa nem konkurálna vele. A felső szint utólagos csapadékcsatornázása is rombolja az épület eredeti méltóságát. A díszvilágítás műszaki megoldása kifogástalan, ám némely színhatása nélkülözi a legelemibb esztétikai eszközöket. A díszvilágító szerkezet programozását hozzáértő fényművészre, képzőművészre kell bízni. Továbbá az épület látványát ki kellene szabadítani a fák takarásából. A kilátót a belváros minden pontjáról az aljáig láthatóvá kell tenni, úgy ahogy a megépülése idején volt. A visszanyesésből keletkező fát a helyszínen fel kell darabolni és szociális alapon ki kell kiosztani. Ezekkel az eszközökkel, minimális költséggel helyreállítható a kilátó eredeti látványa, méltósága.
11. Új antennatorony az Avasra. Amennyiben a műemléki védettségű Avasi kilátóról sikerül eltávolítani a túlburjánzó antennákat, azokat egy, csak erre a célra kialakított szerkezetre kell áthelyezni. Az Avas az egész városból látható, ezért annak látványát nem csúfíthatjuk egy tucattermék kategóriájú ipari szerkezettel. Erre a célra egy művészi igényű, karcsú, tűszerű tornyot kell létesíteni. Az új szerkezet formáját egy művészeti pályázat keretében kell kiválasztani, melyen az építészek mellett a képzőművészek és iparművészek szaktudása nélkülözhetetlen. Helyét úgy kell kijelölni, hogy ne konkuráljon az Avasi kilátó látványával.
12. Az Avasi templom láthatóvá tétele. A belváros egyetlen középkori műemléke ma alig látható a túlburjánzott növények takarása miatt. Javaslom az épületet takaró magas fák kivágását, helyükre alacsony növésű, helyette a későbbiekben sem takaró növényzet telepítését. A kivágott fákat a helyszínen lenne célszerű feldarabolni és a rászorulóknak kiosztani. Az Erzsébet tér felőli főnézet kiszabadítása által visszanyerhetnénk az emblematikus, képeslapértékkel is bíró látványt.
13. Avas Szálló felújítása. A szükséges építészeti felújítás fontos részét kellene képeznie az épülete kiegészítő ún. mikroarchitekturális elemek eredeti minőségű felújítása, a hiányzó részek újratervezése és kivitelezése szakember által. Képeslapok tanúsága szerint az épült szerves részét képezték még a konzolos lámpák, az előtető és a kovácsoltvas feliratok is.
14. Köztéri művészeti eredmények karbantartása, megóvása. A képzőművészeti, iparművészeti és kertművészeti alkotások eredeti minőségét szakszerűen helyreállító gondoskodást javaslok a belvárosban és városszerte. Minden fokozatra vannak példák a városban. Létezik az eredeti minőséget újraalkotó karbantartás (Erzsébet téri Kossuth-szobor), van az eredetit alulmúló felújítás (Centrum Áruház előtti krómacél szökőkút), van példa az elhanyagolásra, de van a város általi megsemmisítésre is (Szentpéteri kapui krómacél plasztika, Centrum áruház körüli utcabútor-család). Általános, gyakorlati szintre kellene emelni ezt a fajta értékmegóvást, hiszen ezek az alkotások a város közkincsének részei.
15. A sétáló utca bútorozása. A Széchenyi utca – mint sétálóutca – a város legfontosabb köztere. Az épületfelújítások mellett ennek meg kell látszódnia a mikroarchitekturális elemeken. Javaslom, hogy a sétálóutcán csak egyedi, miskolci, magas élettartamú, a nemes diósgyőri öntött vas és kovácsolt vas kultúra méltó folytatója család-jelleggel kialakított, iparművészeti színvonalú utcabútorok kapjanak helyet.
Ezen belül az egyes kiemelten fontos terület olyan utcabútort kell, hogy kapjon, mely kapcsolódik a sétálóutcán végigvonuló tárgyegyütteshez, de külön hangsúllyal van az adott vizuális területhez igazítva: Városház tér, Erzsébet tér, Miskolci Nemzeti Színház, a „Villanyrendőr” térsége és a Centrum Áruház térsége.
A magas élettartamúnak, vandalizmusálló kialakításnak az adja meg a létjogosultságát, hogy ennek a területnek az igénybevétele a legnagyobb, és a fajlagos fenntartási költség így sokkal alacsonyabb lehet.
16. Vizek városa. A városon átfolyó Szinva patakban rejlő lehetőségek sokoldalú felhasználását javaslom. Szűnjék meg a patakmeder egyoldalúan ipari kanális jellegű kialakítása. A belvárostól távolabbra eső mederfalakat nem kellene rendszeresen tövig nyesni, hanem a vízpart jellegének megfelelő növénytársulások akár arborétum szerű telepítésével, gondozásával.
17. Hidak városa. A vizek városához méltó koncepció lenne, ha a belvárosban egyedi művészi igényességű hidak lehetnének (például: Presszóhíd, Zöld híd stb.) Továbbá a belvárostól távolabb eső, pusztán ipari műtárgy megjelenésű hidakat is át kellene alakítani esztétikai értékkel is bíró hidakká. Erre a célra nem építészeti, hanem művészeti pályázatot kellene kiírni.
18. Csoportzászló a főtérre. Évek óta láthatjuk Aranyosi Zsuzsa és textilművész csapatának kreációit a Déryné utcában és a Szinva teraszon. Egyedi művészi zászlóik alkalmi rögzítéseken voltak láthatóak. Javaslok egy vagy akár több csoportos zászlótartó kialakítás részben a művészzászlók, de ünnepi alkalmakkor a hivatalos zászlók számára is. A művész zászlókból szívesen látnék négy különálló készletet, mely akár évszakonként váltogatható lenne.
19. Egyedi portál. Az elmúlt években a Széchenyi utca kirakati portáljai megújultak, jelentős esztétikai előrelépés történt. Kiaknázatlan maradt viszont a csúcsminőségű portál létrehozásának lehetősége. Sok szép, egyenletes színvonalú új portál készült, de alig néhány kivételtől eltérve változatossága olyan, mintha egy kéz alkotta volna… Egyetlen olyan új portál sem született, amely vetekedne a Sajó Cipőbolt kialakításának igényességével. Ebben a kérdésben úgy lehetne előre lépni, hogy a tervezést és a kivitelezést arra hivatott iparművészre kell bízni.
20. Az Erzsébet tér korhű utcabútor családja. Ez a tér Miskolc legszebb építészeti adottságú környezete. Ide egységes, csak erre a térre kialakított, egyedi, vandál- álló, korhű utcabútorcsaládot javaslok kialakíttatni. A tárgyak formálásának egymással összefüggőnek, családjellegűnek kellene lennie. A teljes bútorozási összhang a kertművészeti és építészeti eszközökkel karöltve az ország legszebb terévé lenne tehető, ezzel már akár az Európa Nostra díj is eséllyel lenne megpályázható. Mivel a tér megvilágítottsága mélyen alulmarad a főutcához képest, a világítótestek számát erőteljesen meg kellene növelni. Az ide való utcabútor-család elemei a következők lennének: kétkarú kandeláber, négykarú kandeláber, ülőpad, szék, asztal, hulladékgyűjtő, kerékpártartó, wc-korlát és alacsony korlát.
21. Aknafedlap domborművek. A sétáló utca területén alig van már új, köztéri, szobrászi alkotás létrehozására lehetőség. Olyan domborműi munkák elhelyezését javaslom, melyek a járófelületbe lennének süllyesztve, mint egy valódi vagy akár hamis aknafedlap. Plasztikussága nem lépné túl az aknafedlapok szintkülönbségét, így balesetveszélyt sem jelentenének. Az öntött vas mellett teret kaphatna itt a bronz és a rozsdamentes acél is, melyet lábainkkal tartanánk fényesen. A még szerethetőbb sétálóutca és mi miskolciak is megérdemelnénk ezt a játékos esztétikai többletet.
22. Kiállító vitrinek. A miskolci sétálóutca vizuális kínálatát az által is meg lehetne újítani, hogy olyan vitrinek is kikerülnének ide, amelyek nem kereskedelmi árucikket kínálnának, hanem művészetet. Az UV sugárzásnak ellenálló művek bemutatása lenne itt lehetséges.
23. „Villanyrendőr” és a buszváró fejlesztése. Ez a város közepe. Még sincs kellő méltósággal kezelve. A négyburás és a kétburás nagy kandeláberek között szinte teljes sötétség van. Ésszerű volna ide két darab magas kandelábert helyezni, olyat, mint amilyenből két darab a Szemere és a Kandia utca sarkán áll. Ennek a felső része egyedi miskolci, mert egy nagy, emblematikus „M” alkotja a csigavonalak vázát, s az már csak egy játékos többlet, hogy egy mosolygó arcmás is bele van rejtve.
A burkolat szintjén is teljes káosz van utcabútorozási szempontból. A buszváró alatt még a Szinva teraszi utcabútor-család részét képező ülőpad és hulladékgyűjtő van. A többi mikroarchitekturális elem sem önmagában, sem együttesen sem emelik a városképet. A színházi díszletből ideszármaztatott hirdetőtábla egy csúf „kakukktojás”. Az óra alatti sarokra, falra szerelve egy elnyűhetetlen hulladékgyűjtő kívánkozik. Az épület keleti homlokzatára pedig egy játékos, művészi ivókutat javaslok. A buszváró tetőüvegei közötti szigetelés elöregedett, esőzés alkalmával, az összetétel mentén beázik… Nagyméretű, ideiglenes hirdetőlapok vannak a buszváró oszlopaihoz erősítve. Ha ez komoly és stabil igény, akkor a váró szerkezetével összhangban fix hirdetőfelületeket lenne célszerű kialakíttatni, amelyek egyúttal szélfogók is lehetnének. Nyáron kincset ér az árnyék, de a buszváró átlátszó üveg teteje nem nyújt védelmet a tűző nap ellen. Javaslom az üvegtető alsó felületének felhasználását reklámcélra. Az öntapadós kivitelű hirdetés vagy dekoráció pedig hasznos árnyékot nyújthatna. Az egész „Villanyrendőri” térség megérdemelné, hogy egy tisztességes, összhangot felmutató esztétikai élményt is nyújtó, vandál-álló miskolci utcabútor-család kerüljön ide.
24. A Miskolci Nemzeti Színház külsejének utcabútor-családja. Miskolc egyik legfontosabb középülete 2005 táján teljes értékű homlokzat felújítást kapott. Ehhez csak részlegesen járulhattak a kifejezetten ehhez az épülethez tervezett mikroarchitekturális elemek. Megvalósult a főhomlokzat előtti kétkarú kandeláber és a Déryné utcai konzolos lámpasor. Tervben maradtak a forgalomterelő korlátok, az ülőpadok, a zászlótartók és a „Miskolci Nemzeti Színház” felirata. Továbbá szükséges volna ide egy vagy két nagyméretű hirdetőtábla. Ezek a tárgyak a tervben úgy alkotnak családot, hogy egyedileg a színház stukkó díszeivel harmonizálnak, de az általánosabb érvényű, korhű miskolci utcabútor-családnak is szerves részei.
25. Multifunkcionális utcabútor-együttes a sétálóutcán. A Széchenyi utca a város legfontosabb közterülete, ezért ide a legmagasabb színvonalú, csak Miskolcra jellemző, egyedi, hosszú élettartamú és esztétikailag magas színvonalú, iparművészeti szinten tervezett és kivitelezett utcabútor-család szükséges, mely a nemes diósgyőri öntött vas és kovácsolt vas kultúra méltó folytatója. Csak ez állhatja meg egyenrangúan a helyét az építészeti térfalak között.
A főutca teljes hosszában, nem egyenletesen jelentkeznek a reklámigények. A belső udvarok vállalkozásai is hirdethessék magukat az utcabútorokon. Ahol területileg sűrűbben jelentkezik ez az igény, ott a multifunkcionális tárgyegyüttes részeként változatos és bőséges reklámozási lehetőséget kell biztosítani. Ez a kisméretű feliratos táblán kezdve a vitrineken keresztül a cégérekig terjedhetne. A multifunkcionális tárgyegyüttest úgy kell kialakítani, hogy fogadni tudja a változó mennyiségű reklámigényeket is. Továbbá külső megjelenésében egységesnek, egyedinek, nívósnak, vandál-állónak, de család jellegűnek is kell lennie úgy, hogy a diósgyőri kovácsoltvas és öntöttvas kultúra méltó folytatója is legyen.
26. Akusztikus szignál a „Villanyrendőri” órához. Immár tíz éve áll a Szemere és a Széchenyi utca sarkán a konzolos óra. Félóránként és óránként előre gyártott, idegen, máshol otthonosabban hangzó zenés szignál hallható ki belőle. A Big Ben dallamától egyedibbet, Miskolcra jellemzőbbet javaslok ehhez az órához. Még szerethetőbb lenne így a városunk, ha a randevúzók egy, csak Miskolchoz köthető dallamot hallhatnának ki belőle. Bár kis terjedelmű, de komoly zeneszerzői feladatra, a Miskolchoz sok szállal kötődő Selmeczi György zeneszerzőt javaslom megbízni. Előzetes konzultáció szerint szívesen el is vállalná.
27. A Centrum Áruház előtti szökőkút és ivókutak karbantartása. Ez a szökőkút és ivókút Balatoni Klára művészi alkotása. A több mint egy méteren keresztül egyben maradó, összefüggő vízfátyla esztétikai és áramlástechnikai kuriózum. Az eredetileg tükörfényesre polírozott, hajlított csövekből álló, vízkibocsátó plasztika a körülötte elhelyezett utcabútor-családdal alkotott szerves egységet.
Javaslom e műalkotás szakszerű, az eredeti minőségnek megfelelő felújítását és az oda nem illő (Nem ivóvíz!) figyelmeztető tábla eltávolítását. A polírozott felületekre vízkő és piszok rakódott rá, tilos azt csiszolással, mechanikai úton eltávolítani, mert összekarcolja az eredeti, polírozott felületet. Kizárólag vegyi eljárással tisztítandó, ennek leírása a kút műszaki leírásában megtalálható.
Legyen úgy is még szerethetőbb városunk, hogy a már meglévő értékeit nem hagyja tovább romlani.
28. A Centrum Áruház körüli utcabútor-család rekonstrukciója. Ez a csövekből alkotott utcabútor-család egy nyertes, országos pályázat részeként valósult meg 1983 és 1985 között. Minden lehetséges igényt figyelembe véve és az építészeti környezetben uralkodóan jelenlévő félköríves formákhoz való alkalmazkodás jegyében lett megtervezve. Eredetileg 150 darabból állt ez az utcabútor-család. Egy éve még a fele megtalálható volt a helyszínen. A zöld nyíllal kapcsolatos burkolatcsere után a Széchenyi utcán csak az oszlopos lámpák és velük szemben a konzolos lámpák, valamint a forgalomterelő korlát maradt meg. A korlátokat igen suta módon kiegészítették vékonyabb anyagú, primitívebben formáltakra.
Javaslom a teljes utcabútor-család eredeti minőségű és eredeti darabszámú felújítását. Indokolja a javaslatot az, hogy kialakítása nagy élettartamú, vandál-álló, ezért a fajlagos fenntartási költsége ennek töredéke a tucat minőségű tárgyaknak. Iparművészeti alkotási rangja miatt is indokolt lenne a megfelelő megbecsülése.
29. A Kis-Avas szűkebb környezetének turisztikai értékké emelése. Az avasi pincesorok közül ez a terület a legesélyesebb arra, hogy turisztikailag teljes értékű legyen. Ehhez támogatni kellene a még meglévő fűrészelt fa oromzatú pinceházak felújítását, építészetileg értékes, újak létrehozását. Továbbá komplexen rendezni szükséges a közterületeket. Az utak macskakövezése és a természeti környezet megújítása mellett utcabútorokat is kell ide telepíteni. A történelmi jelző méltósága csak akkor lesz teljes, ha ide illő, régies hangulatú, vandál-biztos utcabútorok kerülnek ide. A környezeti összhang érdekében egyedi kialakítású, bárdolt felületű, keményfából és rusztikusan kovácsolt utcabútorcsaládot célszerű ide telepíteni. Ezáltal a Tabánhoz hasonló, hangulatos városrész alakítható ki.
30. Az Avas középső és felső sori pincéinek megvédése. Ezen területek sorsa végérvényesen megpecsételődik, ha nem változik meg pozitívan a közbiztonsági helyzet. Városrendezési és közegészségügyi eszközökkel ki kell zárni a pinceházakból az állandó ottlakást, és Danyi völgyet szanálni szükséges.
Diósgyőr és a DAM környéke
31. Vasgyári memento – acélkéményből. Van a gyár területén két olyan karcsú acélkémény, melyből az egyik alkalmas volna a vasgyártás emlékezetének felidézésére. A különálló tervezői irodaház (volt LKMTI) mellé, ahol utoljára állt a Lenin szobor, oda javaslom felállítani. Posztamens nélkül is az ipari esztétikán túl mutató jelet lehetne belőle alkotni.
32. A kohászat emlékműve. Kraitz Gusztáv (88 éves) Svédországban élő szobrászművész, Miskolc város Pro Urbe-díjasa, régi álma, hogy emléket állíthasson a miskolci kohászatnak. Hajlandó lenne ezt az alkotást önköltségi áron létrehozni. Az Újgyőri főtér centruma lenne az ideális hely a számára. Kraitz Gusztáv egyébként Miskolc város szülötte, apja a kohászatban dolgozott, ő maga a számozott utcák egyikében született. Világszerte vannak köztéri alkotásai. Legutóbbi munkája egy budapesti Wallenberg-emlékmű létrehozása.
33. A Vasgyári kolónia rekonstrukciója. A két nagy gyár alkalmazottai számára épült gyönyörű adottságú telep megérett a minél teljesebb felújításra. Építészeti értékei vetekszenek a budapesti Wekerle telep adottságaival. A városrész alközpontjaként pedig a három vasgyári iskolát kellene szellemi központtá fejleszteni. (100. sz. Szakmunkásképző Iskola, a volt Zeneiskola és a volt Kohóipari Technikum – a mai Gábor Áron Művészeti Szakközépiskola). A középfokú művészeti oktatás fejlesztése amúgy is elfogadott célprogramja a városnak. A meglévő képző- és iparművészeti oktatás felfejlesztését javaslom, mely a környezetre is pozitív kisugárzású hatással lehetne. Az igényes épületfelújításokhoz nélkülözhetetlen volna az alkalmazott művészeti műfajok (épületkerámia, épületszobrászat, díszműkovácsolás stb.) magas színvonalú oktatása. E művészeti iskola leendő szellemi funkciójához hozzá kellene rendelni egy iskolai művészeti galériát, kiállítóhelyet. Ez a javaslat akkor is vállalható átmeneti jelleggel, ha Miskolc a belvárosban kívánja összevonni a középfokú művészeti oktatását. Egy új, összevont "nagy" iskolába már az új kreatív ipar fokozott elvárásainak megfelelő, megerősödött készség kerülhetne.
34. Az irodaház civil hasznosítása. A volt kohászati épületekből ez az irodaház (LKM 1. sz. hivatalház) alkalmas lenne civil egyesületek céljára, valamint levéltári és múzeumi raktárak céljára. Miskolcnak kellene lépnie a vagyonügynökség felé a hasznosítás érdekében. Az épület értékéhez képest minimális összegből meg kellene oldani, hogy ne ázzon be, ne romoljon tovább. A tetőkibúvókat le kellene zárni, a pala hiányokat pedig sürgősen pótolni kellene.
35. Vasgyári akusztikus mementó. A működése idején a kohászat reggel 5-kor, 6-kor, délután 2-kor és este 10-kor „fújt”. Ezt a jellegzetes mély búgó hangot gőzzel működtetett síppal érték el. Hangszíne, lefutása kellemes volt, nem volt összetéveszthető a sziréna hangjával. Akár lesz itt újra vasgyártás, akár nem, javaslom mementóként „helyreállítani” ezt az akusztikus szignált.
36. Vasgyári mementó acélüstből. A gyár területén vannak még olyan óriási acélöntő üstök, melyekből egyet, az 1. sz. kapu előtt kellene „szoborszerű helyzetbe hozni”. Némi korrózióvédelem és méltó posztamens kell hozzá – az üstön kívül.
37. Holokauszt emléktábla a diósgyőri kohászat volt (tűzálló)téglagyárának területén. 1944 június 12- június 15. között Diósgyőrből 15.464 embert indítottak Auschwitzba, a frontra vezényelt munkaszolgálatosok száma mindmáig ismeretlen maradt, vagyis tudjuk, hogy közülük 4000 ember soha nem tért vissza, (közöttük a „Jolsai orvosszázad”, amelyben 216 tagot 1944 október 16-án Pusztavámoson gyilkoltak le). A megyeközpontból mintegy 9.500, a 6 járásból a diósgyőri téglagyárba „tömörítettek” száma 6.000 fő volt. Miskolc 1944 végi, 1945 eleji összeírása 33.934 főben adta meg a lakosság „hiányát”, így százalékos arányban a legnagyobb veszteség Miskolcot érte a második világháború történései során.
38. A Diósgyőri vár kicsiben, kicsiknek. Javaslom felépíteni a Diósgyőri vár M1:2 léptékű változatát. Eredeti anyagokból kellene rekonstruálni a Nagy Lajos király idejének megfelelő teljességet. A feles lépték kiválóan működne a gyermekek anatómiai méreteinél, de még az átlagos magasságú felnőtt is elférne benne. Földrajzi helyét Diósgyőrben kellene megtalálni olyan ponton, ahol nincs közös nézete a korabeli várral.
39. Szoborpark-témában Drozsnyik István Kondor Béla-díjas képzőművész személyes javaslata: „Az elkészült látványtervek a Miskolc közterületein (kiemelten a Nagy Lajos király u.) lévő kisebb, vagy nagyobb parkjaira vonatkoznak. A város tulajdonában lévő kortárs (elismert) szobrászok munkáinak e parkokban felállítandó szobrait mutatja. Úgy gondolom, hogy létrejötte illeszkedik az Integrált Városfejlesztési Stratégiájába, ezáltal jelentősen emelve annak arculatát, kulturális látványosságait! Ugyancsak ehhez a projekthez kapcsolódhatna a saját munkáimat magába foglaló egyéni szoborparkom, amely az országban egyedülálló. A saját parkom nagyon közel van a Diósgyőri várhoz így a vár programokhoz szorosan kapcsolható lehetne a látogatottsága. A köztereken elhelyezhető szobrok alkotóinak a névsora a következő: Márkus Péter, Várnagy Ildikó, Móder Rezső, Barabás Márton, Munkácsy-díjas szobrász és festőművészek, valamint Gaál Tamás szobrász aki Munkácsy-díjas és Érdemes művész.Tisztelettel ajánlom és nagyon fontosnak tartanám a fent említett tervek megvalósítását, hogy Miskolc azon kevés városok közé tartozhasson (Szentendre, Nagyatád, Dunaújváros, Siklós, Veszprém, Olaszliszka, Győr) amely rendelkezik szoborparkkal, ugyanakkor ilyen nagyszámú, vasból-acélból készült egy művész munkáját magába foglaló parkkal egyik sem!
A kiválasztott művészek névsora rangos: mindannyian a kortárs művészeti élet aktív szereplői, alkotásaik állami-és magánygyűjteményekben, köztereken, művésztelepek szoborparkjaiban megtalálhatók. A terv a szakértők szerint dicséretes és megvalósítandó. Átgondolandó a bemutatásra szánt plasztikák száma, a forgalmas és tágas(belső) terek, aulák, egyetemi környezetben való elhelyezés feltérképezése".
40. Dallamkürt a kisvasútra. Minden miskolci szereti a lillafüredi kisvasutat. A közlekedés funkciójához hozzátartozik, hogy bizonyos kereszteződéseknél használnia kell a dudát. Sajnálatosan ez a hang egy illúzióromboló, silány ipari zaj csupán. Javaslom, hogy a kisvasutunk kaphasson egyedi, zeneszerző által megalkotott dallamos szignált. Erre a célra (is) fel kell kérni Selmeczi György zeneszerzőt.
Egyetemváros, Miskolc-Tapolca
41. Eiffel-csarnok és dr. Kovács Miklós rózsagyűjteménye egyben. A kertészeti vállalat régi, valószínűleg az Eiffel Iroda által tervezett csarnokának vázszerkezete a Városgazda Kft. nádasréti telepén lelhető fel. Dr. Kovács Miklós a sok ezer fajtát felvonultató rózsagyűjteménye is jobb sorsot érdemel. Javaslom, mindkettő megmentését egy program keretében. Alakítsunk ki egy centrikus, lépcsőzetes, amfiteátrum-szerű teret a rózsáknak, a jobb rálátás érdekében és a centrumába képezzünk ki egy pavilont az Eiffel-csarnok elemeiből. Képeslap értékű, kedves, városi látványosságot nyernénk így – kertművészeti és fémműves iparművészeti eszközök felhasználásával. Elhelyezésére a Népkertet vagy Tapolca parkját javaslom.
Mezőgazdasági és szociális program
42. Jegenyefasorok telepítése. A jegenyefa semmivel össze nem téveszthető honi, tájképi elem. Javaslom az indokolatlanul kivágott jegenyefasorok újra telepítését. Ezek a következőek: papírgyárig terjedő főközlekedési út, a Herceg Ferenc utcában a villamos pálya mellett, a kohászati fürdő előtt és a DIGÉP bejárata előtt. Majd tájépítészeti szakemberek bevonásával újabb jegenyefasorok létesítését javaslom.
43. Klímaváltozás a fatelepítésben. Javaslom az újonnan ültetendő fafajták kiválasztásánál a valószínűleg bekövetkező, az eddiginél jóval szárazabb időjárásnak megfelelő fajták kiválasztását.
44. Öreg fák méltósága. Javaslom, hogy a városi fák esetében vonuljon lombtárba az az erődgazdálkodásban helyes, a városi közegben helytelen nézet, hogy a „vágásérett” fákat le kell cserélni, ki kell vágni. A fa mást kell, hogy jelentsen a városban és mást az erdőben. Minél idősebb egy városi fa, annál többet jelent a számunkra, annál szerethetőbb. Annál inkább meg kell, hogy érdemelje a kiemelt gondoskodást. A városi fa, ha megbetegszik, a gyógyításé legyen a főszerep, nem pedig a fűrészé.
Miskolc, 2014. január 18.
Litwin József
iparművész
a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagsága nevében