IRODALMI FONÓ

Fotó: Barázda Eszter

____________________________________________________________________________________________________

József könyve

Amikor megkaptam a meghívót a Múzsák Kertjébe Dián Róbert - József könyve című előadására, amely idén az Irodalmi Fonó első rendezvénye volt, eszembe jutott Jáki Szaniszló egyháztörténész Szent József litániája című kötete, amit régebben olvastam. Józsefről, az ácsról, Mária jegyeséről, a Szent Szűz férjéről, Jézus nevelőapjáról kevés szó esik a Bibliában. Jáki írja: „Szalézi Szent Ferenc egyháztanító azt tartotta, hogy különleges kapcsolata volt Szűz Máriával és nevelt fiával, nem érte meg, hogy emberek sokasága vegye körül Jézust, nem tapasztalhatta csodáit, mégis egyike volt azoknak, akik Jézus halálakor feltámadtak, az egyetlen olyan, aki megdicsőült testben felvétetett a Mennybe...  A Szent József iránti tisztelet Fr. Francis L. Filas S. J. : Férfi, aki legközelebb állt Krisztushoz: a Szt. József iránti tisztelet természete és történelmi fejlődése (1944) című könyv felszínre hozta a régebbi publikációk kincseit, így Isidore de Isolani: Összefoglalás Szt. József adományairól című könyvét, amit 1522-ben adtak ki. Ezt követte a Rómában, 1596-ban Szt. József dicsőségére, majd Maria de San José spanyol karmelita kötete, aki szoros barátságban volt Avilai Szent Terézzel... A modern időkig váratott magára, hogy a hozzá intézett kérések sorozatát pápai döntés kodifikálja. X. Szt. Pius pápa ismerte el Szt. József kiemelkedő szerepét... Egy szent nem szorul rá, hogy az utókor megbecsülje. A hívek részéről az elismerés abban áll, hogy ezáltal a közbenjárás útja még hatásosabb lehet. Az ima gyakorlata a keresztények között más volt, mint a pogány vallásokban, őket az ima egy testbe kötött össze, bár fajban, szokásokban különböztek, távoli területek választották el őket egymástól, ellenséges népek közepette éltek, nem tudtak levelezni, de tudtak egymásért imádkozni. Az imában alakult meg az Egyház... Sem az apostolok, sem a vértanúk nem kapcsolódtak annyira szorosan Krisztushoz, mint Mária és József... Ha valaki a Megváltó anyja, nincs nagyobb méltóság, mint a Megváltó törvényes atyjának lenni. A 'törvényes' szó visszataszítónak hangzik olyan korban, amelyet eláraszt a bűn, amit ugyan nem tartanak bűnnek, mivel nem mondanak ellene a törvény betűjének... Az isteni törvény emberek számára szóló törvény, olyan emberek számára, akik mind bűnösök, hacsak nem vetik alá magukat az Istentől rendelt törvényeknek...”  

            Ezt a bevezetőt azért tartottam szükségesnek ― elővéve Jáki kötetét és idéztem belőle ―, mert a továbbiakban Dián Róbert is beszélt a könyv létrejöttének körülményeiről, szándékairól, a benne megfogalmazott gondolatokról.       

            Koncz Károly György mutatta be a közönségnek Dián Róbert színművészt, zeneszerzőt, gitárművészt ― Vihula Mihajlo zenetanár, gitárművész régi barátja ―, aki előadta ezt a különleges monodrámát, a József könyvét, amiről csupán annyit tudtunk a meghívóból, hogy egy családról, egy gyermekről, egy korról, hitről, árulásról, túlélésről, keresztfáról, írástudókról szól, a világ legmegrázóbb története egy apa szemszögéből, fikció, evangélista nézőpontból.

            Dián Róbert gyermekének és a mai apáknak, gyermekeknek idézi fel ezt a gyönyörű és  világrengető történetet, ami tanulságul szolgálhat nekünk Jézus életéről, Máriáról, Józsefről, a kereszténységről abban a korban, amelyben most élünk. A szolnoki Szigligeti Színház színművésze 16 évet töltött el Szolnokon, majd a rutinná vált színészi munka után új kihívást keresve, szabadúszó lett. Ez a darab jelképeket hordoz, misztikus történet, ami jelenleg nehezen feldolgozható a mai ember számára. Arra vállalkoztak társaival, hogy az óvodáskorú, alsó-, majd felső tagozatos általános iskolások, középiskolások, egyetemisták és a felnőttek számára ― mindegyik korosztálynak külön-külön bemutassák József könyvét. Nem könnyű ilyen nehéz darabot előadni a mai közönségnek, különösen a gyermekeknek, fiataloknak, akik nem szoktak hozzá a színházlátogatáshoz, az értékes darabokhoz. Mindegyik célközönségnek más és más előadást szántak. Ezt több helyszínen, 4 évvel ezelőtt kezdték el, eredetileg zenés előadás volt. Most itt ősbemutatót tart, zene és szövegkönyv nélkül, csupán a lelkének izzásából alakítja majd a szavakat. Gárdos Péter rendező volt a mentoruk, akivel a Pinceszínházban adták elő. A hitről, Istenről szól a történet, amely ma nagyon aktuálissá vált. Jegyesoktatáson vett részt párjával, és olvasta Graves egyik regényét, amelyben az író a misztikus elemeket próbálta megmagyarázni olvasóinak. Érdekelte, mit szól ehhez egy elkötelezett hívő pap, a teológia tudora, aki a lelkek gyógyítója is egyúttal. Hosszú órákig beszélgetett vele. Így kezdődött egy színművész új alkotói élete. Ezután született meg a könyv, amit a különböző egyházak képviselőinek megmutattak, kérték véleményüket. Semmilyen felekezetet sem akartak hitükben megsérteni. Mégis nagy botrányt kavart a könyv, de voltak olyan papok, akik kezdeményezésük mellé álltak. A dramaturggal a szöveget igyekeztek tovább finomítani, amíg kialakult a most elhangzó előadás. Félretette a szövegkönyvet és nagy szenvedéllyel kezdte mondani monodrámáját:  

            „A betűk tehetnek mindenről! Az ide-oda görbülő betűk! A betűkből törvény lesz! Azért görbül! Törvényes görbeség! 'Kisfiam! A görbeség elpusztítja az embert! De honnan tudhattam volna? Tanulni akartok belőle, vagy taszítani akarjátok magatoktól?'

            Otthon szült a feleségem. A bába jól tette a dolgát. Nem voltam otthon. Amikor hazaértem, beléptem, kézbe vettem a kicsit. 'Itt a papa! Nincs mitől félnie!' Itt kezdődtek a ferdeségek. Három kísérő jött a bábával. Karattyoltak, hogy 'majd minden jó lesz, megváltozik a világ'. Észrevettem, hogy a feleségem egyedül szeretne lenni, megszoptatni a gyermekét. Mondtam a kísérőknek, hogy 'köszönjük, kedves emberek, de menjenek el, vigyék magukkal az ajándékaikat is, nincs rájuk szükségünk. Van munkám, feleségem, fiam, nem kell több.' Egész éjjel virrasztottam. 13 fa állt a kertben. Sok apa, nagy árnyék. Most rajtam a sor.

            Reggel a 13 magas fa mellé új fát ültettem. Ekkor előjött a szomszédom, Riherongy Sunnyadék odasettenkedett mögém. 'Igaz, hogy a fiad FURI? Beszélik. 'Kik?' 'Hát ők mondják!' 'MI és ŐK! Kettéválasztani! Kik a MI és kik az ŐK?' 'Szemfoggal született, hat ujja van, igaz?' A szomszédom mindenhová bejáratos ember volt, féltek tőle. Én leütöm, ha kell. 'Nem lesz könnyű élete.' Egyszer csak elnevettem magam. Jókedvem lett. A Büdös Bogár Riherongy keze-lába ficeregni kezdett. A nevetés végén azt mondtam, 'el kell mennem.'

            Ez a kezdet volt. Kikezdtek bennünket a népek. Megjegyzéseket tettek, látványossá a katasztrófánkat. A pletykákat már a barátaink ― mi azt gondoltuk, azok ― is terjesztették. Feleségemmel vitatkoztunk, többször össze is vesztünk. 'Ki itt a férfi? Fogjak puskát? Lőjek ki az ablakon?' Nehéz ott békeharcosnak lenni, ahol a szemetünkben is turkálnak. Biztosan beleakadna valakibe a golyó.

            Nem sokáig bírtuk. Felpakoltam mindenünket. Csitítgattam az enyéimet. A feleségem sírt. Okos fiam szem néz rám, érzi a bajt. Ökölbe szorul a kezem. Rácsaptam a kocsi falára, hogy NEM! Ennyi telt tőlem. A hatóságok zaklattak, kivándorlók, kitaszítottak, menekültek lettünk. Faggattak: 'Milyen betegségeink vannak? Fegyverünk van-e? Befogadnánk-e más országból jötteket?' MI meg ŐK! A határszélen egy sátorvárosban egy közepes sátrat kaptunk. A többiek évek óta ott laktak. Voltak gyerekek, akik már oda születtek. Végignéztük a tábor lakóit, akik teljesen egykedvűek lettek, a semmibe nézve ültek a sátraik előtt. Mindannyian éreztük a gyűlölet erejét, a sehová sem tartozás kínját.

            Fél év múlva hazamentünk. De a procedúra hetekig tartott. 'Ne féljen!' 'Nem félek!' 'Megszűntek a menekülést kiváltó tényezők? Maga szórakozik velünk? Azt hiszi, hogy ez cirkusz? Poharat lebegtetnek? Miért lebeg?' 'Ez baj? Ha egy gyermek nem úgy viselkedik, ahogy megszokott, az baj?' 'Ide olyanok jönnek, akik elveszítették az országukat! Itt normalitás van! Itt mindenki tud viselkedni! Fogja meg ezt a kínai porceláncsészét, és lebegtesse! Ha elejtené ezt az értékes csészét, ideges lennék! Ha felemelkedne, meg lennék zavarodva! Lebegtessen!' A fiam mágikus, égő tekintete olyan volt, amit addig még nem láttam. Oda vonzott. 'Nem lebegett a csésze. Maga egy csaló! Elmehetnek. Figyelni fogjuk magukat, mert bajkeverők!'

            Hazamentünk. Otthon voltunk. A történet ezután a fiamról szólt. Mindent tudni akart, mindent jobban akart tudni. Okos is volt. Mutatni akartam neki valamit, amit csak egy apa tud a fiának mutatni. Nem érdekelte. Máshová tekintett, nem figyelt rám. Eltávolodtunk egymástól. Ő haladt előre. 'Hogyan mentsem meg a gyermekemet saját magától? Hagyjam, hogy menjen a saját útján?

            A betűk tehetnek mindenről! Veszed a magot, elülteted, vársz. Locsolod, vársz. Kisarjad, szárba szökken. Óvod, nyesed, vársz. Az én fiam különös, de jó mag volt. Friss sarj, arra megy, ahol több a fény. Várod, hogy a sarj hazatér. 'Szervusztok, itt vagyok!' Az enyém végül megtagadott. Mindenkiben van valami misztikus. A fiam megtagadott. Az írástudók, a rohadékok azt mondták, minden viszonylagos. Hány embert fog még a szó tönkretenni? Hogy' lapítottak a mocskok, amikor a fiamat kellett volna menteni. Milyen törvény az olyan, amit bele kell szögelni valakibe? Van a családomban egy hagyomány. Mindig a legidősebbnek kell írni tanulnia. Megtanultam, leírtam. A fiam történetét mindenki másként fogja látni.

            Sok idő telt el azóta. Hinni kell, hogy ne legyen velünk gond, hogy ne maradjon utánunk semmi nyom. Lúgozódjék ki belőlünk a szikra, az életünk úgysem több, mint egy mintha.

            Elénekelt a 8 dalból egyet:

Kicsi az ország itt, ahol élünk

Sokat és sokfélét összebeszélünk

Gördülő kövön nem nő moha

Vissza ide nem jövök soha

Elmenni innen nem tudok hova”

            Ezzel zárult a megdöbbentő előadás, amit vastapssal köszöntünk meg. Lehetőségünk volt az előadóval beszélgetni. Többen odamentünk hozzá, gratuláltunk e nem mindennapi színészi munkához, ami nekem Gogol: Az őrült naplója című monodrámát juttatta eszembe, amit évtizedekkel ezelőtt Darvas Iván alakított több száz előadásán. Ennek a megjegyzésemnek nagyon örült Róbert. Azt mondta, hogy az előadás sokszor változott, amíg megérett a szöveg és véglegessé vált. Hatott rá a közönség reakciója is. Érdekelt, milyen volt az az érzés, ami elfogta, amikor először találkozott a közönséggel, ő és a nézők hogyan fejlődtek, alakultak át, a szerep hogyan formálta őket. Természetes, hogy egy színész nem tud szabadulni a darabtól, ha kilép a színház kapuján, elkíséri őt a hétköznapokban is, mindaddig, amíg ezt játssza. Ez a világdráma az egész emberiség történetét ábrázolja, a régmúlt idők társadalmi helyzetétől a mai széthúzó, embertelen világunkról is szól: harcokról, mindennapokról, vívódásokról, jóról és rosszról. Amióta az első ember megjelent a Földön, azóta tart a harc: a jó emberek és a velük szemben állók küzdelme. Ezt lehetne archaikus nyelvezettel is előadni, de így volt autentikus, hogy a dramaturg a bibliai történetet a mai korba illessze be. Ez a színész alakítása által sikerült, mindannyiunk számára meghatározó, katartikus élményt nyújtott. Köszönjük Dián Róbertnek!

Kühne Katalin

_____________________________________________________________________________________________________

* Szeptember 12., péntek 17 óra – Feledy-ház

IRODALMI FONÓ

Téma: DIÁN – MATUZ – TASKOVITS: JÓZSEF KÖNYVE multimédiás túlélőest

Előadja: Dián Róbert

A József története – fikció, evangélista nézőpontból. Történet egy családról, egy gyermekről, egy korról, hitről, árulásról, túlélésről, keresztfáról, írástudókról és szögekről – a világ legmegrázóbb története – úgy, ahogyan még soha nem hangzott el: az apa szemszögéből. Az Apáéból, aki együtt akar tartani egy családot.