Megnyílt Szondy Sándor kiállítása

Szondy Sándor fafaragó népi iparművész, a népművészet mestere, Király Zsiga- valamint Kondor Béla-díjas – és ebben az évben 70 éves. A kerek évforduló alkalmából életmű-kiállítást rendezett a Miskolci Galéria, végigkísérve az alkotó munkásságát az első grafikáktól az utóbbi évek faragásaiig. Maga Szondy Sándor, és ami magyarságunkat jellemzi, ott látható a Kondor-terem falain, hangzott el a megnyitón.

– A fa az, ami körül Szondy Sándor élete forog. Ahhoz, hogy meglássa a fában a szépet, a lehetőséget, istenáldotta tehetsége vezette el. Rajztudását jól mutatják ifjúkori grafikái, és ez a tudás vezeti a faragókését is. Rajztanár szeretett volna lenni, de nem volt rá lehetősége. Így végül, József Attilát idézve, nemcsak egy-egy diákot, de egész népét taníthatja munkáival – mondta a kiállítás megnyitóján S. Kovács Ilona.

Az etnográfus felvetett fontos kérdéseket: a mai faragóknak mi közük van a népművészethez? Mitől művészet a faragás? Népművészet-e, ha virágmotívumot farag? Az utolsót viszonylag egyszerű megválaszolni: nem. Szondy Sándor is hosszú utat tett meg az 1972-ben, a pataki fafaragó tábor előadásai során megszületett felismeréstől, amíg valóban népművész lett.

 

A megnyitón Fekete Júlia – a kiállító művész unokája – és Czakó Péter szaxofonművész népdalfeldolgozást adott elő

     

Fotó: Juhász Ákos

– A pásztorok, a parasztemberek olyan, esztétikai értékkel bíró faragványokat készítettek, amelyeknek gyakorlati hasznuk is volt. Itt is szinte minden faragvány, a falitékától a hangszerekig „működnek”, használhatók – emelte ki S. Kovács Ilona.

Szondy Sándor faragásainak motívumai, formái „idézik” a somogyi, erdélyi, hortobágyi, de leginkább a cserépfalui matyó faragást. Munkásságába beemeli a vadászfaragást, tehát az élethű portrékat. De akármit készít, medált, fejfát vagy koporsót, kezét az érzelmek, a szeretet vezérli, és ezt minden látogató felfedezheti, aki alaposan szemügyre veszi munkáit, mondta az etnográfus.

A megnyitó népes közönsége közvetlenül is megtapasztalta ezt a „vezérelvet”. Az alkotó kezéből, dedikálva, ajándékként kapta meg mindenki a könyvet, amit emlékei, fiókban lapuló „kockásfüzet-jegyzetei” alapján Szondy Sándor írt – Szondy Sándorról, és a fáról, az ezerarcú szépségről.

A 70 éves Szondy Sándor

– Kis koromtól arról ábrándoztam, hogy legyen egy könyvem, mert egyszer azt hallottam, érett ember akkor végzi el a feladatát, ha ültet egy diófát, és ír egy könyvet. Talán nem nagyképűség. hogy 70 évesen ez utóbbira adtam a fejem. Életem legnagyobb feladata volt – fogalmazott az alkotó. Aki képes az eltűnő múltat is frissé tenni, mint ahogy a holt fát élővé faragni.