MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM

Fotó: Barázda Eszter

Goda Gertrúd művészettörténész: Miskolc képzőművészeti élete 1945-1960-ig

A Szabadegyetem mai estjén Kákóczki András, a sorozat vezetője köszöntötte az érdeklődőket, szakmabélieket és az előadót, Goda Gertrúdot.

            Az előadó felvázolta a mai est témáit. Beszélt a Szabadiskoláról, a Népfőiskoláról, a szakszervezeti tömörülésekről, a Művészeti Alapról, a Képcsarnokról, az egyházművészetről, a köztéri szobrászatról, az alkalmazott képzőművészet ágairól, a kirakatrendezőkről, épületszobrászokról, színházi, bábszínházi díszletfestőkről. Arra törekedett, hogy a provinciális festői gondolkodástól kezdve, az 1960-as évek profi alkotóit is bemutassa, akik nemcsak hazánkban, hanem nemzetközileg is híres festők, grafikusok, szobrászok lettek. Nem térhetett ki minden művészre, de azokra hívta fel a figyelmet, akik nem annyira ismertek. Elfeledték őket, pedig Miskolc képzőművészetében ebben az időszakban jelentős nyomot hagytak. Több művész, muzeológus, művészettörténész, művészetkedvelő volt jelen, akiknek e nevek nem ismeretlenek, sőt, személyesen is találkoztak velük. Goda Gertrúd felkutatta azokat az alkotókat, műveket, amelyek jellemezték az 1950-es éveket. A művészek között voltak rajztanárok, dilettánsok, de igazi nagy művészek is, akik itt éltek rövidebb vagy hosszabb ideig városunkban, később Budapestre, vagy külföldre távoztak, így Miskolc hírnevét tovább erősítették.

            A kivetítőn Kiss János festőművész egyik akvarellje, a Rákóczi utcáról készült festmény fogadott bennünket. Megörökítette Miskolc utcáit, jellegzetes épületeit, hangulatos tereit, néhányat ezekből is láthattunk.

            Dr. Végvári Lajos művészettörténész, szakíró 1971-ben került Miskolcra. Már korábban, Budapesten kapcsolatba került Artner Tivadarral, Pogány Ödön Gáborral, ezt innen is ápolta. Benedek Miklós, később Hajdú Béla újságíró is ebben az időszakban kezdte írni kritikáit a megyei lapba. A Napjaink című folyóirat művészeti szerkesztője, Feledy Gyula grafikusművész Sajószentpéteren született, Krakkóban végzett, majd Miskolcra települt. Beszélt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkájáról, ami meghatározta városunk kulturális életét, népszerűek voltak ezek az előadások. Miskolc több képzőművésznek adott lehetőséget arra, hogy ide költözzön, műteremlakásokat építettek számukra. Megteremtették alapjait annak, hogy városunkban a fővárossal egyenrangú képzőművészeti élet alakuljon ki.

            Itt élt Balogh József, Hollósy Simon tanítványa, Hradil Vilmos restaurátor, Dr. Petró Sándor műgyűjtő, művészetpártoló is ekkor jött városunkba.

            A műterem-ösztöndíjasok a Képzőművészeti Akadémiát elvégezve, a Csabai kapui alkotóházakba költöztek. Erről is láttunk egy festményt, ezt Nyitrai Dániel készítette.

            A következő kép Mokry-Mészáros Dezsőt ábrázolja, aki autodidakta festőként kezdte, de itt festett tányérjai előtt áll. Az első világháború idején Miskolcon élt, majd Olaszországban, Caprin festett, Párizsban megismerkedett Gorkijjal, Gulácsy Lajossal. 1945-ben belépett a Magyar Művészek Szabad Szervezetébe, kerámiával is foglalkozott. Bejárta Spanyolországot, Törökországot is. Bemutatkozhatott festményeivel külföldön, 1948-ban visszaköltözött Miskolcra, itt is halt meg.

            Valek József famunkáiról, épületdíszeiről híres. Sassy Csaba Budapesten élt, de sok barátja volt itt, gyakran járt városunkban. Kmetty János, akinek tanítási elveit követhetnénk ma is, szintén nem városunk szülötte, de műveit Miskolcnak ajándékozta.

            Balogh Bertalan, az országos kiállítások szervezője is rövid ideig élt itt, de nagy szerepet játszott Miskolc kulturális életében.

            Szalay Lajos grafikusművész is bejárta a világot, végül élete alkonyán Miskolcra költözött, grafikáit Miskolcnak adományozta.

            Kontuly Béla római iskolás festőművész az 50-es években dolgozott itt, ő festette a Szent István templom falképét.

            Takáts István mezőkövesdi festőművész alkotásai több templomunkat díszíti.    Döbröczöni Kálmán festőművész önéletrajzából kitűnik az 1950-es évek művészeinek viszontagságos sorsa, az előadó ebből olvasott fel néhány sort: „1953-ban helyettes igazgatóként tanítottam be a frissen kinevezett munkáskáder igazgatót. Feleségemnek vagyona van. Testvérbátyám a Hortobágyon tartózkodik, engem a háborúban való részvétel után igazoltak.” Római iskolás volt ő is. Két képét láthattuk, az egyiken a konyhaasztalnál ül két szomorú gyászruhás nő, a másikon egy fiatal fiú ül egy talicskában. Mindkettő kitűnő festmény.

            Egy 1955-ös plakátot mutatott, amelyen a kiállítók: Imreh Zsigmond, Meilinger Dezső, Palcsó Dezső, Szabó Ferenc voltak, a Koronában nyílt a tárlat.

            Váradi Sándor, Döbröczöni Kálmán és Meilinger Dezső alapította a Szabadiskolát. Szerdahelyi Sándor tanár úr sok kirakatrendezőt, fotóst, szobrászt, rajztanárt képzett. Meilinger Dezső festménye volt a következő kép az Avasi toronyról.

            Palcsó Dezső sajókazai volt, az Izsó Miklós Körben tevékenykedett.

            Újabb képek: a régi szovjet emlékmű, amely ma a Hősök temetőjében van, Kocsis András Petőfi szobra, ami a Petőfi-téren áll, egy régi Petőfi mellszobor, a talapzaton vörös csillaggal, amely Perecesen volt. Váradi Sándor Egressy Gábor szobra a Vasgyárban áll, eléggé méltánytalan helyen. A városvédők tehetnének érte valamit, a Színház aulájában jobb helye lehetne. Medgyessy Ferenc Herman Ottó szobra, ami a Papszer utcai Múzeum épülete előtt áll, a legjobb, amit róla készítettek.

            A korra jellemző volt, hogy Leszih Andor saját pénzén támogatta Váradi Sándort. Seres János és Végvári Lajos Budapesten, a Hárs utcai Népfőiskolán tanult. Mindhárman továbbadták ezt a már hagyománynak nevezhető mecenaturát, segítették a fiatalokat.

            Váradi Sándor a Képzőművészeti Szövetség prominens személyisége, fő szervezője volt. Itt működött Vilt Tibor, Ferenczy Béni, Pátzay Pál is, Miskolc közintézményeinek falain láthatók alkotásaik.

            Kiss István Lenin szobra ma a Hámori múzeum udvarán fekszik. Dabóczy Mihály Gábor Áron szobra a róla elnevezett Szakiskola előtt áll.

            Zsűriztették az alkotásokat, ez visszafogta a dilettantizmust. A művészeknek nem volt kötelező a besorolódás, szabadon is alkothattak.

            A gyárakban, a MÁV-nál, a bányákban szakköröket vezettek művészeink. Nyilas Samu tanár úr szobrász-szakkört vezetett.

            Cserenyei Kaltenbach István, aki maga is olimpikon volt, elkészítette Hajós Alfréd olimpikon szobrát, ez ma Debrecenben, a Bika-szállóban áll.

            Somogyi József Martinász című szobra is annak a korszaknak egyik hőse, de ugyanígy Varga Miklós munkásai, amely a Vasutas óvoda udvarán áll.

            Csabai Kálmán festőművész őrzi a nagybányai stílust. Őt bízták meg az egyetemi professzorok arcképeinek elkészítésével. A plakátragasztók c. festménye idézi ezt a kort.

            A következő kép az 1957-es Miskolci Ünnepi Hetek plakátja, amelyen egy nemzetiszín szalag fut végig.

            Nagy egyéniségnek számított az autodidakta Ficzere László festő, a szocialista realizmus képviselője képein mosónő látható, a következőn egy sztahanovista, mozdonyvezető és fűtő társaságában.

            Többen jöttek haza hadifogságból, kezdtek itt új életet, így Lukovszky László grafikusművész, akit Örkény István, aki vele együtt szenvedett, mutatott be egy írásában.

            A grafika teret nyitott városunkban. Az ipari tájábrázolás ebben a korban jellemző volt, több képen szerepel a neonfényben fürdő, vagy sötét gyárudvar, az üzemcsarnok, a kohász.

            Papp László a háborúból hazatérve kezdett festeni.

            Keller Lívia csodálatos mediterrán városképei elvarázsolják a nézőt.

            Seres Jánosról így ír Végvári Lajos: „Szervezője volt az I. Miskolci Országos Kiállításnak, 1955-ben Csabai Kálmánnal végigjárták a helyi művészeket, elindították a decentralizmust. 1956-ban a II. Miskolci Tárlaton B-A-Z., Heves- és Nógrád megye művészei szerepeltek.”

            Művésztanárok Zsignár István, Koncz József, Korkos Jenő szervezték a megyei kiállításokat.

            Új szellemiséget hoztak Feledy Gyulán kívül Tóth Imre, Barczi Pál, Kalló László alkotásai. Önsegélyezésből létrehozták a Művészeti Alapot. Képeslapokat adtak ki, Képcsarnokot nyitottak. Ez nagy munkát jelentett, de megélhetést biztosított számukra.

            Az első Munkácsy-díjas Csabai Kálmán lett, az első Derkovits-díjat Feledy Gyula kapta, majd Munkácsy-díjat Tóth Imre, Váradi Sándor, Lukovszky László, Kunt Ernő. Budapestről jártak Miskolcra az 50-es években Rékassy Csaba és társai, erről is láttunk egy fotót.      Megépült a Szinyei-művésztelep, itt lakott Imreh Zsigmond, Cs. Nagy András, Lukovszky László, Barczi Pál, Kalló László. Ez az időszak meghaladja a mostani előadás időszakát, legközelebb erről bővebben beszél majd az előadó.

            Kákóczki András megköszönte a figyelmet, az előadó kutatómunkáját, a neves személyiségek alkotásainak bemutatását.

Kühne Katalin

__________________________________________________________________________________________________________

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány

2014. november 12-én, szerdán 17 órára a Feledy-házba (Miskolc, Deák tér 3.) a

MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM 2013/2015

Téma:

Előadó:

A harmadik szemeszterben - Miskolc művészeti élete III. (1945-1960) - a felkért előadók kéthetenként a második világháború utáni időszakot idézik meg, a város művészeti életének változó és változatlan jellemzőiről beszélnek egyéni kutatói, alkotói, művelődés,- és művészetszervezői munkásságukból merített tudásukra építve.

A sorozat szerkesztője és az estek házigazdája: Kákóczki András művészettörténész

Üdvözlettel:

Barázda Eszter
Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria

___________________________________________________________________________________________

* November 12., szerda 17 óra

MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM – Miskolc művészeti élete III. (1945 – 1960)

Téma: Képzőművészeti élet Miskolcon második világháború után

Előadó: Goda Gertrud művészettörténész

A szabadegyetem több szemeszterében Miskolc művészeti életéről hallgathatnak történeti szálra fűzött előadásokat az érdeklődők a kiegyezéstől a múlt század, majd az ezredfordulón át napjainkig.

A művelődéstörténeti áttekintésekkel színesített sorozat az építészet, az irodalom, a színház, a zene, a képzőművészet és a fotóművészet történetét, a kiemelkedő alkotói életutakat, az intézményi háttér alakulását veszi górcső alá és mutatja be elsősorban helyi kutatók, muzeológusok, művelődési és művészeti szakemberek segítségével.

A harmadik szemeszterben - Miskolc művészeti élete III. (1945-1960) - a felkért előadók kéthetenként a második világháború utáni időszakot idézik meg, a város művészeti életének változó és változatlan jellemzőiről beszélnek egyéni kutatói, alkotói, művelődés,- és művészetszervezői munkásságukból merített tudásukra építve.

Az estek házigazdája: Kákóczki András művészettörténész