Meghalt Nagy András László

Nagy András László

színházi rendező

(1946. február 3. – 2014. október 25.)

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház alapító rendezője, a legendás Hangsúly című hangos irodalmi és művészeti folyóirat közönség előtti rádiófelvételeinek szerkesztője, rendezője, az Országos Ratkó József Szavalóverseny alapítója és szervezője, az egészségügyi szakújságírás meghatározó személyisége, a Magyar Színjátékos Szövetség elnökeként az amatőr színházi mozgalom szervezője, nélkülözhetetlen szakmai vezetője, a teljes közép-európai magyar nyelvterület teátrumi életének kapcsolatrendszerét újjáépítő fáradhatatlan színházi utazó

meghalt.

1973-ban végezte el az akkori Színház- és Filmművészeti Főiskolát, de már 1971-től vendégrendező volt a debreceni Csokonai Színházban. A diploma megszerzése után a Nemzeti Színházhoz került. 1977–1980 között a Békéscsabai Jókai Színház, 1891-től 1986-ig pedig a végre állandó társulattal újjászervezett nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház rendezője lett. Ezután két évadot a debreceni Csokonai Színháznál töltött. 1988-ban komoly színházi feladat híján a szabadfoglalkozást választotta, a rendszerváltozás idején kezdett újságírással is foglalkozni.   

Annyira jellemző rá, hogy saját rendezéseit nem tartotta számon, hiszen csak a feladat érdekelte; a bemutatóig vezető szellemi, művészi kihívás foglalkoztatta. A lexikonok semmitmondása nemhogy az életútban nem ad tanácsot, de legalapvetőbb munkáiról sem szól. Pedig mindig jó ízléssel nyúlt a remekművekhez, a színház volt a mindene, ám soha nem a büfé felőli oldal, az intrika, a mesterséges izgalom légköre, hanem a játszó tér, a színpad és a színpadon mozgó ember maga. Fölkészült, a darabok szellemi környezetét alaposan tanulmányozó, igényes és ezt az igényességet a színészekben is ébren tartó rendező volt. Magabiztossága, tárgyismerete a színészvezetésnél rendkívüli tapintattal társult. A próbák utáni személyes beszélgetések is jelezték: együtt él hőseivel, ahogyan alkotótársaival is.                 

A rendszeres nyíregyházi színházi élet újrahonosításában rendezőként és szellemi emberként is kiemelkedő szerepe volt. 1981. december 5. Móricz Zsigmond: Úri muri, 1982. március 6. Moliére: Amphitryon, 1982. november 9. Bulgakov: Fehér karácsony, 1983. október 2. Shakespeare: Sok hűhó semmiért, 1984. március 4. Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon, avagy: lássuk, uramisten mire megyünk ketten,1984. szeptember 22. Friedrich Schiller: Turandot, 1985. január 12. Ratkó József: Segítsd a királyt! (ősbemutató), 1985. szeptember 10. Móricz Zsigmond: Lúdas Matyi 1986. március 24. Kaló Flórián: Négyen éjfélkor. A szó legszebb értelmében a professzionalizmust képviselte a magyar amatőrszínjátszásban. Mindenkinek jutott egy mosolya.

A Farkasréti temető

I. számú ravatalozójában

2014. november 20-án, csütörtökön, 12 órakor

vehetünk tőle búcsút. 

kiadta: Antall István: 06-20-9-555-67606-20-9-555-676