Balladaábrázolás a Gödöllői Művésztelepen

Meghívó

2015. április 1., szerda 17 óra – Feledy-ház (Miskolc, Deák tér 3.)

BALLADAÁBRÁZOLÁS A GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEPEN

Kriza Jánosra emlékezik a Feledy-házban megtekinthető KÁDÁR KATA – Ballada illusztrációk Kriza János emlékére című kiállítás, amely népballadák által ihletett alkotásokat mutat be. Válogatást láthatnak a Gödöllői művésztelepen a 20. század elején dolgozó művészek munkáiból (mint például Nagy Sándor, Undi Mariska, Diósy Antal), illetve Domján József meseszerű színes fametszeteiből.

_____________________________________________________________________________________________

Fotó: Balogh Miklós

Kriza János néprajztudós gyűjtéséből kiállítás és Őriné Nagy Cecília művészettörténész előadása a Feledy-házban

Kriza Jánosra emlékezik a Feledy-házban megtekinthető KÁDÁR KATA – Ballada illusztrációk Kriza János emlékére című kiállítás, amely népballadák által ihletett alkotásokat mutat be. Válogatást láthatnak a Gödöllői művésztelepen a 20. század elején dolgozó művészek munkáiból (mint például Nagy Sándor, Undi Mariska, Dióczy Antal), illetve Domján József meseszerű színes fametszeteiből. A kiállított akvarellek, üvegfestmények, grafikák, fametszetek a balladák világához, azok különféle módon való ábrázolásához vitték közelebb a látogatókat.

            Kriza János Nagyajtán született 1811-ben, elhunyt Kolozsvárott, 1875-ben. Unitárius püspök, verseivel a Petőfi Sándor előtti irodalmi népiesség legjelentősebb képviselője, a népköltészet gyűjtője, az MTA tagja volt. Főiskolai tanulmányait a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban és Berlinben végezte. 1838-ban unitárius lelkész Kolozsvárott, 1868-tól püspök. Versei a Petőfi Sándor előtti irodalmi népiesség legjelentősebb alakja. 1842-ben felhívást bocsátott ki a népköltészeti gyűjtemény kiadására, amely a szabadságharc és más elfoglaltságai miatt csak 1863-ban jelent meg Vadrózsák címmel, Mikó Imre támogatásával, Gyulai Pál szerkesztő közreműködésével. Elsőként fordult a néphagyomány teljessége felé. Gyűjtésében balladák, dalok  táncszók, népmesék, találós kérdések, játékok, tájszók szerepelnek, emellett egy tanulmány a székely nyelvjárásról.

            A kiállítás anyaga:  Domján József fametszetei: Buday Ilona, Az öreg Dancio király, Jaj, de kicsi zsepikendő, Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek, Szép fehér pakulár, Kádár Kata, Kőmíves Kelemenné, Hej, páva, hej páva, Aki nekem recefát venne, Szomorú fűzfának 33 ága, Én elmentem a vásárba, Nincs szebb, mint a lánya, Vendégek a kapuban, Dióczy Antal: Kőmíves Kelemenné gobelinterve, Undi Mariska: Júlia szép leány, Nagy Sándor: Júlia szép leány, Domján József: Júlia szép leány, Domján József: Molnár Anna, Homlódi Zsuzsánna című balladaábrázolásai. Ezek akvarellek, grafikák, fametszetek, színvázlatok az üvegfestményekhez.

            Ehhez 3 előadás illeszkedik. Az elsőt  Dr. Mózes Huba irodalomtörténész előadása kísérte, amelyen a Fonós-négyes (Ötvös Éva, Petri Nóra, Koncz Károly György és Balázs István előadóművészek) tolmácsolásában  hallhatták a balladákat. A második előadást Őriné Nagy Cecília művészettörténész tartotta Balladábrázolás címmel. A Gödöllői Városi Múzeum tulajdonából Miskolcra hozott alkotásokat ismertette, a falakon látható képeket kiegészítette és diákon bemutatta. Néhány festményt az Iparművészeti Múzeum anyagából kölcsönzött a Feledy-ház. Az  előadó felidézte a Gödöllői Művésztelep létrehozását, alkotóinak műveit, ezt képekkel illusztrálta.

            A Gödöllői művésztelep 1901 és 1920 között működött. Kőrösfői-Kriesch Aladár festő, szobrász, iparművész, a szecesszió kiváló képviselője alapította, ő volt szellemi és lelki vezéregyénisége, aki megvette azt az házat, ahol a művésztelep otthonra lelhetett. Szecessziós művészet és kézműves munka folyt a telepen. Első alkotói között Nagy Sándor, Juhász Árpád festőművész, Medgyasszai István  építész, aki a műteremházakat építtette, Sidló Ferenc szobrászművész, Zichy István rajzoló, később két francia művész is csatlakozott hozzájuk.

            A képeken elsőként láthattuk Kőrösfői-Kriesch Aladár festményét, amelyen Iván nevű kisfiuktól búcsúznak a szülők – átadják a halált jelképező személynek, a kép másik oldalán Jézus Krisztus áll, karjában egy gyermekkel. A háttérben a művészeket ábrázolta. Ez a festmény a 19. század végére, a 20. század elejére jellemző. A kép keretét is ő faragta, jellegzetes erdélyi kaput formáz, amelyen tulipánok és egy felirat látható:  Én vagyok az út, az igazság és az élet. 

            A második képen Nagy Sándor ars poeticája látható. Címe: Ave Miriam. Feleségéhez, Kriesch Laurához kezében vörös rózsával, angyal szárnnyal közelít, ő fehér liliomot tart kezében.  Nagy Sándort és feleségét Szűz Mária és az angyal képében ábrázolja, az angyali üdvözlet ikonográfiája.

            A 3. kép  címe  Szent várakozás, őket láthatjuk ismét, az ablakon túl angyal mutatja fel a gyermeket a várandós anyának. A kora reneszánsz művészetet tekintette példának, majd az angol praeraffaelitákat, és a trecentót.

            A 4. dián Torockai Wigand Endre és Kőrösfői-Kriesch Aladár festménye látható.

            Az 5. dián Undi Mariska fotókon látható saját tervezésű kalapjaiban, ruháiban. Rangos szerepet vívott ki magának, egész életét a művészetnek szentelte.

            A  6. dia Frei Vilma Rózsacsokor című  festménye.

            A 7. dia Fotók örökítik meg azt a reform életmódot, az egészséges táplálkozást, természetközeli életformát, a rendszeres sportolást, kényelmes öltözékeiket saját maguk tervezték. Kriesch Laura kislánya mellényét, férje rövid nadrágját megtervezte, kihímezte. Amikor ezeket szerettük volna kiállítani, látszott az idő vasfoga a ruhákon. A restaurátorok úgy határoztak, hogy a Laura által megfoltozott részeket eltakarják, és a hímzéseket állítják a középpontba.

            A 8. kép síelőket mutat, de nem a hegyvidéken, hanem a sík terepen. Ehhez másfajta síléc kellett, finn barátjukat kérték meg, hogy készíttesse el számukra ezeket, megadták a méreteket, testsúlyukat, magasságukat és ő elküldte nekik a futóléceket. 

            A 9. képsorozat a fürdőzésről, Bermount Leó kaszál, a harmadikon azt a kerti lakot láthatjuk, ahol áprilistól októberig aludtak, a negyedik egy jelmezbálról készült fotó.

            A 10.  kép a Medgyasszai István építtette házat mutatja, ahol Nagy Sándor lakott.

            A 11. kép a szőnyegműhelyekről készült, sok asszonynak adott munkát a művésztelep.

            A 12. képen szobrok fotói, ami azt feltételezi, hogy szobrászműhely is létezhetett.

            A 13. kép a Zeneakadémia freskója, Művészet és az élet forrása címmel.

            A 14. kép a Lipótmezei kápolna üvegfestménye.

            A 15. kép a Marosvásárhelyi Kultúrpalota üvefestményeinek részletei.

            A 16. dián Kádár Kata, Kőmíves Kelemenné, Buday Ilona, Zách Klára balladák ábrázolásai láthatóak. A 19. század utolsó felében jellemző történelmi festészet arról árulkodik, hogy mennyivel jobb volt a magyarok élete, amikor nem idegenek uralkodtak felettük. Az egyik kép egy quattrocento stílusú jelenet, gyönyörű nők díszes ruhákban állnak a parkban. A másikon Arany János balladája nyomán festette meg Kőrösfői-Kiersch Aladár a királyné ujjának lemetszését, melynek következményeként a Zách családot hetedíziglen kiirtották. A képen ez a tragédia nem jelenik meg, csupán szép hölgyek, urak láthatók. Cecília felolvasta a Zách Klára ballada egy részletét.

            A 17. kép Kőrösfői-Kriesch Aladár által tervezett szőnyegkárpit, a címe Ülő nő rózsákkal, háttérben a visegrádi vár látható.

            A 18. kép Ungi Mariska akvarellje, a Júlia szép leány ballada-ábrázolása.

            A 19. kép Nagy Sándor üvegfestménye, amely a marosvásárhelyi Kultúrpalota dísztermében látható, Júlia szép leány címmel. A gyönyörű ornamentika, búzavirág, koszorú, a gyalogösvény, a bárány, a mennyei seregek, ahová Júlia kerül majd halála után, szépen ábrázolt. Ezeken azonban az anya fájdalma nem jelenik meg. Előadónk a ballada befejező részét is felolvasta.

            A 20. dián Kádár Kata balladájának színvázlatát, a kartont, és a végeredményt, az üvegfestményt láthattuk. Arra törekedett a művész, hogy amit az ólomüveg pántjai összefognak, az tökéletes legyen. Két kápolnavirágot láthattunk, amelyek az ifjú pár fejénél összeölelkeznek. A festmény a praeraffaelitákra emlékeztet, Kádár Katát népviseletbe öltöztették. A három képből álló ablakban az elsőn láthattuk az ifjú párt, a második képen a víz alatti világot, a harmadikon pedig a kápolnavirág összefonódását, a pár arca körül. A ballada másról szól, a vége szomorúbb. Itt csak a szépség, a dekorativitás jellemző.

            A 21. kép Dióczy Antal : Kádár Kata szőnyegtervén a pár együtt van.

            A 22. kép Kőműves Kelemenné ballada-ábrázolásán ugyanez a stílus lelhető fel.

            A 23. kép Buday Ilona balladájának színvázata. Három kép szól a kegyetlen anyáról, Buday Ilona viszi kincses ládáját, kislányát és kisfiát. Először a kislányát hagyja el, majd a kisfiát. Óriási virágszirmokat fest, harangvirágokat, gyöngyvirágot, sötét erdő fáit ábrázolja a festő, de ami a lényeg, a kegyetlen anya tettét nem mutatja meg. A ballada ezen sorait Cecília felolvasta.

            A 24. kép Dióczy: Buday Ilona  földre borulva, keservesen sírva siratta, hogy  a mögötte megjelenő bivalytehén idei szarvai kozött hozta tavalyi bornyát, maga mögött hozta idei bornyát. Ezt látván Ilona ráébredt szörnyű viselkedésére, amikor fontosabb volt számára a pénz, mint a gyermekei. Kárhoztatta magát, hogy elhagyta őket, és visszafordult gyermekeiért.

            A 25. kép Szép Salamon Sára Lidércballadája arról szól, hogy Sára a gyönyörű virágok, felhők, falombok közt lóra pattant, ment kedvese felé. A lidérc ördög képében hívta, aki nem hódolt be neki, így megölte Sárát.

            A 26. kép Hende Vince szőnyegkárpitja, az Iparművészeti Múzeum tulajdona. A mű címe: A két pásztor.

            A 27. kép a marosvásárhelyi kultúrpalota folyosóján látható Leszkovszky Gyögy, Kőrősfői- Kriesch Aladár tanítványának alkotása: „Enyém vagy, nem másé, te asszonyi állat” címmel. Báthori Boldizsár balladája, felesége, Gyönge Judit mondja el gyermekének, hogy nem a férje az apja, hanem egy erdélyi kapitány. Ezt meghallotta a férje, előkeríti a kapitányt, így a gyermek megtalálja igazi apját, de Gyönge Juditot megöli.

            A 28. kép előtt Cecília arról beszélt, hogy a gödöllői művészek más népek balladáit is ábrázolták. Nagy Sándor szőnyegét Tom the rhymer címmel készítette el. Hárfával és kottával jelenítette meg a skót rímfaragó Tomot és lóháton egy gyönyörű nőt. Ha őt a férfi megcsókolja, hét évig fogságban tartja majd a királynő. Így is lett, egy szép házba költöztek, ahol hét évig éltek együtt. Tom ösvényeket mutatott a hölgynek, ő pedig az igazság nyelvét kínálta Tomnak, de ezt Tom nem fogadta el, mondván, hogy ő egyébként is Igazmondó Tom.

            Ezzel zárult az előadás, ami olyan tartalmas és érdekes volt, hogy annyi kérdés tolult a közönség ajkára, hogy arra Őri Nagy Cecília nem győzött válaszolni. Kákóczki András megköszönte az előadást. Ennek az előadásnak folytatásaként április 10-én lesz Domján József kiállításához kapcsolódó előadás a Feledy-házban, amelyre az érdeklődőket meghívta. A látogatók gratuláltak Cecíliának és köré csoportosulva kérdezgették. Ezután a kiállított képek előtt meg-megálltak, és még hosszasan beszélgettek. Ajánlom mindenkinek, hogy ezt az értékes kiállítást tekintsék meg, és a következő előadást is hallgassák meg, nagy élményben lesz részük.

Kühne Katalin