Serfőző Simon József Attila-díjas költő, író, könyvkiadó – Kossuth-díjas!
MTI Miskolc – Egy költő egyik legfontosabb feladata, hogy szót emeljen az igazságtalanságok, hazugságok, durvaságok ellen, kiálljon az elesettekért, megalázottakért – mondta el az MTI-nek Serfőző Simon költő, aki kedden vehette át a Kossuth-díjat a parlamentben.
Elosonó kertek alatt,
kerítés-homályban
piros üstökös járt: viharlámpa. /Serfőző Simon: Világfa/
Valamikor a hatvanas évek végén találkoztam vele. Talán a „Gárdonyi”-ban? Csendes, kesernyésen mosolygó emberként ismertem meg, aki a „Napjaink” folyóiratban igen izgalmas versek bemutatásával hívta fel magára a figyelmemet. Simon versei mellett itt találkoztam Kalász László, Ladányi Mihály, Ágh István, Bella István, Ratkó József, Buda Ferenc, Utassy József, Bari Károly verseivel. A nagyon sok költő és vers közül itt most csak a számomra legnagyobb hatással bírókat sorolom.
Versmondó emberként aztán ez az ismeretség a költővel, az emberrel a mai napig is tart, baráti kapcsolattá alakulva. Erősebbet dobban a szívem, ha találkozom vele. Elkötelezett ember. Határozott véleménye van a dolgokról, világról, emberekről. Csillogó szemével belelát az emberbe, emberekbe és hamar kialakul véleménye, ami ritkán téves.
Nagyon szeretem az írásait. Nem könnyű olvasni- és mondanivaló, de írásaiban a valóságos érzelmek, érzések, hangulatok, emlékek, történések olyan látni és megrágni való gondolatokat fogalmaznak meg, amik lelkem mélyéig hatnak.
Serfőző Simon: Szegődöm
Szegődöm kódorgó füstnek.
Magányos porszemnek akár.
Magasban rebbenő lélek:
leszek messzejáró madár.
Csak föl, el innen, hol minden
erő hanyatlik a földre.
Kezdek más, újult életet.
Szélnek leszek könnyű röpte.
Süvít a huzat utánam,
merről eltűnök örökre.
Szétdúlt vackom hagyom hátra.
Károghat az ég fölötte.
Idézem a MTI által írottakat Serfőző Simonról, aki érdeme szerint lett Kossuth-díjas.
MTI ─ A sokak által küldetéses emberként, halk szavú, de határozott hangú költőként jellemzett Serfőző Simon a tradicionális népi jegyeket modern szimbolikával ötvöző költészete, a magyar sorsirodalom hagyományait változatos művészi eszközökkel megújító próza- és drámaírói életműve, illetve jelentős publicisztikai és könyvkiadói tevékenysége elismeréseként kapta a díjat.
Mint mondta, a Kossuth-díj mellett nagyon büszke arra, hogy szülőfaluja, Zavgyarékas díszpolgárává fogadta és arra is, hogy Miskolc, ahol igazán költővé vált, Pro Urbe díjjal tüntette ki. Emellett büszke arra a számtalan elismerésre, amelyeket az évek folyamán megkapott.
Serfőző Simon szerény ember, csupán annyit mond magáról: költő, ír, ennyi a dolga. Az, hogy közérthetően fogalmazzon, tisztán, egyszerű szavakkal, őszintén beszéljen azokról a gondokról, amelyek megnehezítik mindennapjainkat és amelyek végső soron a magyarság megmaradását is veszélyeztethetik.
A most már Kossuth-díjas költő egy Zagyvarékashoz tartozó tanyán nőtt fel, onnan járt be iskolába Szolnokra. Megismerte a paraszti életet, de később dolgozott ipari munkásként is Budapesten. Irodalmi érdeklődésének köszönhetően 1962-ben a Szolnok Megyei Néplap munkatársa lett, majd 1965-ben Miskolcra került és előbb népművelési felügyelőként járta a munkásszállókat, később pedig terjesztési előadóként próbált előfizetőket toborozni az akkoriban népszerűsítendő lapoknak. 1968-ban lett a Miskolcon megjelenő irodalmi lap, a Napjaink versrovatának vezetője, majd 1975-től a lap szerkesztője, a rendszerváltás után a Holnap című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott, majd az észak-magyarországi régi legjelentősebb szépirodalmi műhelye, a Felsőmagyarország Kiadó vezetője lett. A Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Bertha Zoltán irodalomtörténész Serfőző Simonról azt írta: az elmúlt fél évszázad magyar irodalmának egyik legkiemelkedőbb alakja, a legendás Hetek nemzedékének mértékadó személyisége, irodalmi és kultúraalakító értelemben is korszakteremtő, egész életműve példa arra, hogy a magyar sorsirodalom hagyományait miképp lehet megőrizve megújítani. ─
Mivé lett, amiért megszakadtak
vénák, erek kidülledtek, izzadtak
rettenetes nekifeszülések? /Serfőző Simon: Világfa/
Örömmel köszöntünk és kívánunk további jó egészséget és jó munkát!
Isten éltessen, Simon!
Nagyon sokunk nevében – Koncz Károly György