Elhunyt O. Papp Gábor (1949 -2016)

" Mint bibliai csónakos, háttal megyünk a jövőnek, velünk szemben a múlt áll."

Elhunyt barátunk

O. Papp Gábor festőművész

(1949-2016)

_______________________________________

O. Papp Gábor: Magamról

O. Papp Gábor; az Élet és Irodalomban leközöltek néhány rajzomat, de a szakmában öt Papp Gábor volt, így nem mindig én kaptam meg a honoráriumomat; ,,O” azért, mert görbe a lábam; „O”, mert a semmi és a tökéletes jele.

Születésem: Sárospatakon születtem. Anyai ágon Amerikát megjárt parasztok, apai ágon papok a felmenőim. Apám becsületes műszaki ember volt. Négyen vagyunk fiútestvérek.

Szinte ötévenként költöztünk; bebarangoltuk Borsod megyét: Kurityán bányatelep, Kazincbarcika, Tiszaújváros, Miskolc.

Emlékképek 1: A nagy almáskert, nagyapám új indigókék surca, a patak kishalai, a Tisza közelsége,  az ártéri rét, a fák, varjak, seregélyek.

Tanítóim: 13 éves koromban alakult ki érdeklődésem a rajz iránt; rajztanárom Agárdi Gábor fekete bársony kabátot viselt, volt egy szekrénye tele szép tárgyakkal. „ A fenébe az ecsettálakkal!”- és egy vödör vizet hozatott, amiben bőven moshattuk az ecsetet. Gyalult fakockákat kaptam, fenyőgyanta illatút. Vanyó atya megtanított lazúrozott tusrajzot készíteni. Fiatal teológus volt, aki bevezetett az irodalomba, és kalauzolt a múzeumokban. Pataki János, aki Párizsból jött haza.

Emlékképek 2: Szentendre - a tanúhegyek, kockás csiga, Gréti, Cseperke, Pataki János, Vörösváry Ákos, a Lucza család, Gondos István; a Balaton – sárgászöld és nem kék; alföldi tanyák, erdélyi kolostorok, a nagy kapu Tokajban: csigaház, szivárványos kagylók, a holtágban a liliomok; Gesztely: Pamacs a fekete puli, a gidó kecske, a japán kakas és a gyöngytyúkok.

Lányom: 1973-ban lányom született, mert azt szerettem volna. Ő az erdő közepe, Ő a tisztás, Ő Cseperke.

Emlékképek 3: Három év a szentendrei skanzenben; ácsok között, asztalosműhelyben fűrészeltem a fát. Munkaterápiás intézet. Nyaranta művésztelepeken vettem részt faszobrászok között: Laborcz Ferenc, Henry Moor…

Kiállítások: nem számoltam. Kaposvár, Budapest: Zichy kastély, Vajda Lajos Stúdió (Zámbó, Wahorn), Szentendre, Szentes, Tiszaújváros, Miskolc I. díj, Eger, Tapolca-Diszel, Tarcal…

Emlékképek 4: Zűrök, balhék, ütközések; feltápászkodások és visszaesések, tobzódások és ürességek.

Rendőri jelentés a ’70-es évekből:

Anyja neve: Molnár Gizella

Született: Sárospatak, 1949. 04. 07.

Iskolai végzettsége: szabályozástechnikai műszerész

Állandó lakása: Miskolc

Családi állapota: elvált, egy kislánya van.

Pénze nincs.

Festőnek mondja magát.

Papírjai nincsenek.

Büntetve volt: közveszélyes munkakerülés, tiltott határátlépési kísérlet (6 hónap börtön), fegyveres szökés őrségből.

Kórházban mániás depresszióval kezelték.

Emlékképek 5: Rainer Maria Rilke verseit szerettem, meg Dosztojevszkijt, Csehovot…

Tanulni szerettem volna, világot látni. Nem sikerült úgy, ahogy elképzeltem.

Emlékképek 6: Festettem mindig -  azzal, ami volt, és arra, ami volt. Gyakran átfestettem képeket, így  számos képem megsemmisült - sokszor megbántam. Nehéz befejezni, de abbahagyni tudni kell! Egy-két éve összegezni akartam egy nagy képen az eddigieket; elkínlódtam vele, végül semmi sem lett belőle. Eddig legalábbis…

Ön-Arc-Kép: Az élet - út önmagunkhoz, de csak mások arcában füröszthetjük meg magunkat. Minden kép önarckép tehát, szóljon is bármiről.

Önéletrajzomat munkáimban rejtettem el.

Miskolc, 2007. január 8.

forrás: http://www.missionart.hu/kiallitasok/O-Papp-Gabor-Befejezetlen-muvek/1403/