" Mint bibliai csónakos, háttal megyünk a jövőnek, velünk szemben a múlt áll."
_______________________________________
O. Papp Gábor; az Élet és Irodalomban leközöltek néhány rajzomat, de a szakmában öt Papp Gábor volt, így nem mindig én kaptam meg a honoráriumomat; ,,O” azért, mert görbe a lábam; „O”, mert a semmi és a tökéletes jele.
Születésem: Sárospatakon születtem. Anyai ágon Amerikát megjárt parasztok, apai ágon papok a felmenőim. Apám becsületes műszaki ember volt. Négyen vagyunk fiútestvérek.
Szinte ötévenként költöztünk; bebarangoltuk Borsod megyét: Kurityán bányatelep, Kazincbarcika, Tiszaújváros, Miskolc.
Emlékképek 1: A nagy almáskert, nagyapám új indigókék surca, a patak kishalai, a Tisza közelsége, az ártéri rét, a fák, varjak, seregélyek.
Tanítóim: 13 éves koromban alakult ki érdeklődésem a rajz iránt; rajztanárom Agárdi Gábor fekete bársony kabátot viselt, volt egy szekrénye tele szép tárgyakkal. „ A fenébe az ecsettálakkal!”- és egy vödör vizet hozatott, amiben bőven moshattuk az ecsetet. Gyalult fakockákat kaptam, fenyőgyanta illatút. Vanyó atya megtanított lazúrozott tusrajzot készíteni. Fiatal teológus volt, aki bevezetett az irodalomba, és kalauzolt a múzeumokban. Pataki János, aki Párizsból jött haza.
Emlékképek 2: Szentendre - a tanúhegyek, kockás csiga, Gréti, Cseperke, Pataki János, Vörösváry Ákos, a Lucza család, Gondos István; a Balaton – sárgászöld és nem kék; alföldi tanyák, erdélyi kolostorok, a nagy kapu Tokajban: csigaház, szivárványos kagylók, a holtágban a liliomok; Gesztely: Pamacs a fekete puli, a gidó kecske, a japán kakas és a gyöngytyúkok.
Lányom: 1973-ban lányom született, mert azt szerettem volna. Ő az erdő közepe, Ő a tisztás, Ő Cseperke.
Emlékképek 3: Három év a szentendrei skanzenben; ácsok között, asztalosműhelyben fűrészeltem a fát. Munkaterápiás intézet. Nyaranta művésztelepeken vettem részt faszobrászok között: Laborcz Ferenc, Henry Moor…
Kiállítások: nem számoltam. Kaposvár, Budapest: Zichy kastély, Vajda Lajos Stúdió (Zámbó, Wahorn), Szentendre, Szentes, Tiszaújváros, Miskolc I. díj, Eger, Tapolca-Diszel, Tarcal…
Emlékképek 4: Zűrök, balhék, ütközések; feltápászkodások és visszaesések, tobzódások és ürességek.
Rendőri jelentés a ’70-es évekből:
Anyja neve: Molnár Gizella
Született: Sárospatak, 1949. 04. 07.
Iskolai végzettsége: szabályozástechnikai műszerész
Állandó lakása: Miskolc
Családi állapota: elvált, egy kislánya van.
Pénze nincs.
Festőnek mondja magát.
Papírjai nincsenek.
Büntetve volt: közveszélyes munkakerülés, tiltott határátlépési kísérlet (6 hónap börtön), fegyveres szökés őrségből.
Kórházban mániás depresszióval kezelték.
Emlékképek 5: Rainer Maria Rilke verseit szerettem, meg Dosztojevszkijt, Csehovot…
Tanulni szerettem volna, világot látni. Nem sikerült úgy, ahogy elképzeltem.
Emlékképek 6: Festettem mindig - azzal, ami volt, és arra, ami volt. Gyakran átfestettem képeket, így számos képem megsemmisült - sokszor megbántam. Nehéz befejezni, de abbahagyni tudni kell! Egy-két éve összegezni akartam egy nagy képen az eddigieket; elkínlódtam vele, végül semmi sem lett belőle. Eddig legalábbis…
Ön-Arc-Kép: Az élet - út önmagunkhoz, de csak mások arcában füröszthetjük meg magunkat. Minden kép önarckép tehát, szóljon is bármiről.
Önéletrajzomat munkáimban rejtettem el.
Miskolc, 2007. január 8.
forrás: http://www.missionart.hu/kiallitasok/O-Papp-Gabor-Befejezetlen-muvek/1403/