Megrendülten tudatjuk, hogy
Görömbei András
(1945. február 5 - 2013. június 30.)
Kossuth-díjas irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes ragja
meghalt
Tudósként, tanárként, kritikusként csak az értékek érdekelték, az elfogultságokon mindig felül tudott emelkedni. A legszelídebb vitázó, aki elveiből mégsem ad fel egy jottányit sem, miközben nem esik nehezére az övétől eltérő nézet képviselőjét tisztelni. A rendszerváltást előkészítő szellemi körök meghatározó személyisége, aki komoly egzisztenciális kockázatokat vállalva a hetvenes évek elejétől a demokratikus átalakulás híve.
A Tisza parti Polgár szülötte volt. Középiskolai tanulmányait a Győri Bencés Gimnáziumban végezte. 1968-ban szerzett magyar szakos tanári diplomát a KLTE Bölcsészettudományi Karán. 1970-ben védte meg egyetemi doktori értekezését, melynek tárgya a felvilágosodás- és reformkori magyar irodalom történetszemlélete volt.
Már egyetemista korában publikált, a XX. századi magyar irodalom története vált fő kutatási területévé. 1977-ben védte meg kandidátusi értekezését, melynek témája a csehszlovákiai magyar irodalom volt. Akadémiai doktori disszertációját (1991) Nagy László költészetéről írta.
Könyvei közül a legismertebbek a Nagy Gáspárról, Sütő Andrásról, Csoóri Sándorról vagy Nagy László költészetéről írottak.