" Mint bibliai csónakos, háttal megyünk a jövőnek, velünk szemben a múlt áll."
Hetvenéves korában hosszan tartó betegség után elhunyt Kolár Péter, a felvidéki kulturális élet meghatározó személyisége. Végső búcsút április 4-én, kedden 12.45-kor vesznek tőle a kassai krematóriumban.
Kolár Péter 1947. február 3-án született Kassán, szülei pedagógusok voltak. A Késmárk melletti Kisszalókon (Malý Slavkov) töltötte gyermekkorát. A múlt század ötvenes éveinek elején, amikor Csehszlovákiában sorra alakultak a magyar iskolák, a család visszaköltözött a magyarlakta területre, a Rimaszombathoz közeli Csíz községben tanítottak a szülei, így ide járt iskolába. A Gömörben töltött évek meghatározóak voltak számára, itt kezdett 1953-ban iskolába járni, de itt kezdte meg zenei tanulmányait is.
A hatodik évfolyamot Rimaszécsen látogatta, majd a 7. és 8. osztályt Tornalján végezte. Édesapját, aki a tornaljai magyar gimnázium alapítója és igazgatója volt, hamarosan leváltották, mert eltűrte, hogy magyarirodalom órán a magyar Himnuszt is tanulták. Kolár a tanulmányait a Kassai Ipariskolában folytatta.
Az érettségi után ugyan a Kassai Műszaki Egyetemen tanult, de párhuzamosan esti konzervatóriumot is végzett. Magyar és szlovák népi együttesek zenei vezetője és prímása lett. Szervezte a kassai népi tánccsoportot, az Új Nemzedéket, segítette a színjátszó együttes fellépéseit, irányította a kassai ifjúsági klubéletet, majd 1968-69-ben, mint a Csemadok egyik kassai vezetője közreműködött a magyar színház, a THÁLIA megalapításában.
Részt vett a kassai magyar értelmiségi csoport, a Batsányi Kör munkájában és segédkezett a kör által kezdeményezett első össz-szlovákiai közművelődési rendezvény, a Kazinczy Napok 1967-es indításánál. 1968-69-ben részt vett a Magyar Ifjúsági Szövetség tevékenységében is.
Az 1968-as prágai tavasz megtorpanása és megtorlása után a további tanulmányoktól eltanácsolták. Így került, apja halálával szinte azonos időben, az utcára. Ekkor a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészeti Karán lelte meg a továbbtanulás lehetőségét. Itt végezte el a mérnök-tanári szakot is, amely a későbbiekben arra jogosította fel, hogy hajdani iskolájában, a kassai Ipariban is taníthasson.
1975-től tervezőmérnökként dolgozott, de visszatért a Csemadokba is. Szervezte a klubéletet, zenélt a Regős zenekarában és a VSS Strojár együttesében, játszott a Szép Szóban, művészeti vezetője volt a Csermely Kórusnak, szervezte a magyar kultúrát. Korábbi táborozási tapasztalatait felhasználva kezdeményezője és szervezője lehetett a Somodi Művelődési Táboroknak és az országos klubtanácsnak.
1980-tól a szlovákiai magyar kultúra hivatásos dolgozója volt, a Csemadok kassai és környéki titkára. A rendszerváltó 1989-es esztendőt így érte meg. Ekkor kérték fel a Thália Színpad művészei, dolgozói, hogy vállalja el a színház vezetését. Elvállalta, és 1990 július 1-jével az addigi „közeli” Komáromhoz tartozó kassai színházat sikerült önállósítania.
Az 1990/91-es évadtól négy év megszakítással, majd több újabb pályázati akadály átugrásával 2011-ig volt a kassai Thália Színház igazgatója.
A csehszlovákiai rendszerváltoztatással egyidőben az Együttélés Politikai Mozgalom országos elnökségi tagja lett. A kilencvenes évek elejétől Kassa óvárosának képviselője. 1998-tól az MKP OT tagja 2012-ig. 1996 februárjában megválasztották a Csemadok főtitkárának. 1997-ben a Csemadok Országos Közgyűlése megválasztotta a Csemadok országos elnökének. Ezt a tisztséget 2000-ig töltötte be, s ezen időszakban a Csemadok nagyon komoly tevékenységet folytatott. 2000-ben a Csemadok kassai tagsága megválasztotta a kassai városi választmány élére, ezt a tisztséget haláláig végezte. Nagyon sok terve, elképzelése volt még.
Munkásságát 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével is elismerték. További díjai között szerepel: a Julianus-díj (2009); a Magyar Köztársaság elnökének aranyérme (1999); a Magyar Színházak XXII. Országos Fesztiválja, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma életpályadíja, Kisvárda (2010); a Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (2009); Kassa Megye Önkormányzatának díja (2006); Kassa Főpolgármesterének díja (2007) az Ex-libris díj, melyet Brüsszelben vehetett át (2016), s tavaly ő kapta az MKP Pro Probitate – Helytállásért-díját is.