Cs. Varga István - Scriptúris Agriensis 1.
Cs. Varga István
Hubai Gruber Miklós: Nyaklánc
Hubai Gruber Miklós novellaíró, rádiós-újságíró; szlovák nyelven, a zólyomi erdészeti és faipari egyetemen szerzett erdőmérnöki diplomát. A termelésirányításban, majd hivatásos természetvédőként a Bükki Nemzeti Parkban is dolgozott. Első irodalmi próbálkozása Karol Guliš, szlovák író Polnočný striptíz – Éjféli sztriptíz – című novellájának a fordítása volt. 1973-tól termékeny szellemi-szakmai kapcsolatot tartott Karol Gulišsal. Tőle kapta a Poviedky pod kyvadlom – Leng az inga – című novelláskötetet, amelyet magyarra ültetett át.
Életében jelentős változást hozott az 1983-as esztendő. Akkor kezdett el dolgozni a Magyar Rádió szlovák nyelvű adásában, majd a Rádió belső munkatársa lett. Főképpen természetvédelmi témájú rádiós jegyzeteket, újságcikkeket, riportokat írt. Témaválasztása kiterjedt az élet számos területére. Írásai főleg a Miskolci Rádióban és a Kossuth Rádióban hangzottak el, különböző napilapokban, Déli Hírlap; Észak-Magyarország; Nógrád Megyei Hírlap; Heves Megyei Népújság és a Szabad Föld hasábjain jelentek meg.
Írói nevét háromtagúra változtatta: apai vezetéknevéhez, a Hubaihoz illesztette édesanyja családi nevét: a Grubert. A 80-as évek első felében fölkereste névrokonát, a drámaíró Hubay Miklóst, akitől a névváltoztatáshoz hozzájárulást, az íráshoz pedig sok-sok bátorítást kapott. Írásai ettől kezdve különféle irodalmi lapokban (Hevesi Szemle, Palócföld, Duna-part stb.) Hubai Gruber Miklós írói néven jelentek meg. Rádiós jegyzeteit továbbra is rendszeresen hallhattuk a Magyar Rádióban, miközben egyre többet publikált.
Szépírói munkássága Az öreg című kistörténettel veszi kezdetét. Első novelláskötete: Hajoljunk közelebb egymáshoz. (A kölcsönzött gondolat Sütő Andrástól kapott engedéllyel lett kötetcím.) Bemutatójára a Magyar Rádió Márványtermében került sor a 2000-es év Ünnepi könyvhetének nyitónapján. Egy év múlva összeállt az Ünneplőruhában című kötet, melyben helyet kaptak Karol Guliš novelláinak fordításai is. (Ezekről Kiss Gy. Csaba véleményét is kikérte, tőle is további bátorítást kapott.)
Első két kötetét 2005-ben követte a harmadik, az Altatódal, amely már csak saját novellákat tartalmaz. (Megtalálható az OSZK weboldalán: www.mek.oszk.hu/05100/05174/05174.htm) 2009-ben, Hubai Gruber Miklós 60. születési évfordulójára látott napvilágot negyedik kötete: a Döntetlen. 2012 adventjében hozta ki Nyaklánc c. novelláskötetét, miközben felvette a harcot a testét megtámadó gyilkos kórral.
Hubai Gruber mindig cérnafűzött, keményborítójú könyvet ad az olvasó kezébe. Látszatra ez a novelláskötet küllemre teljesen megegyezik az eddig megjelent könyvekkel, de ha jól megnézzük, ez csupán a méretében igaz. Első látásra mintha csak címükben és borítójuk színében különböznének egymástól ezek a könyvek pedig már külsőre is fontos különbséget találunk. Az eddigi könyvek címlapján csak egyetlen kép látható, itt pedig egy képcsokor. A címoldalon a fényképek mindegyike a könyvben szereplő novellák valamelyikére utal. Itt látjuk az író „százéves” édesapját és unokáit stb. A címoldal képeiből a nyakláncvízió, mint szakrális dimenzióban „Mária áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez kapcsol minket.” A kötetet az író Marika húgának a virág-grafikái díszítik.
Az ötödik oldalon most is megleljük, ki(k)nek ajánlja a kötetet. A legelsőt, a Hajoljunk közelebb egymáshoz címűt, a szülei emlékének szentelte; a másodikat, az Ünneplőruhában címűt a feleségének. Az Altatódal dedikációja: „Gyermekeimnek”. A Döntetlen novelláskötet ajánlása: „Kisunokámnak, Bencének.” A legújabb dedikáció pedig: Kisunokáimnak, Nórának és Áronnak. A Nyaklánc hetedik oldalán iker-unokáit meg is szólítja. Itt olvasható a nekik szóló levél – a „szerető nagyapátok: Hubai Gruber Miklós” aláírással.
Valójában nekik, de tágabb értelemben mindenkinek szól az 5. oldal sarkában a mottó, amely valamiféle nagyapói intelem az életvezetéshez. Ember- és valóságszemléletét szeretet, hűség, méltóság jellemzi: „Céljaink közt kell szerepelnie, hogy a kései utódok ne találjanak az életünkben kivetnivalót! Hogy emelt fővel, a legteljesebb bizalommal vállalhassák az örökséget, amelyet rájuk hagyományozunk. Lett-légyen szó családról, életmódról, a földi lét során általunk létrehozott értékekről; mindarról, amiről ma még jelen időben beszélünk, de ha megszólíttatunk majd, s üzennek értünk odafentről, se maradhasson miatta szégyellnivalója senkinek. Se nekünk, a Megváltó ítélőszéke előtt, se pedig fiainknak, akiket világra hozni, felnevelni, egész jövőjük sorsát illetően róluk gondoskodni a mi feladatunkként határoztatott meg a Jóisten által…” Nem kétséges, hogy benne van az immáron hatvanon túli nagyapa minden életbölcsessége: mindaz, amit örökül hagyhat gyermekeinek és unokáinak.
De nem csupán a borítóban és a témaválasztásban különbözik a legújabb kötet az eddigiektől. A Nyaklánc több szempontból is eltér az előzőektől. Fontos változásokat fedezhetünk fel írásainak párbeszédeiben, nyelvezetében is. Nála a novella valóban számos klasszikus örökséget őriz: újat, újdonságot jelent: rövid, tágabb értelemben bizonytalan körvonalú elbeszélést, amely terjedelemben a kisregénnyel érintkezik. Műfajtípusai többszöri helyzetváltoztatással, fordulattal gazdagított, viszonylag kifejtett cselekménysorozatra épülnek. Fontos szerkezeti elemük: az elbeszélő, akinek szerepe és a közönséghez fűződő viszonya szerint különböző funkciója lehet az egyes művekben. Elbeszélői nézőpontból szűkebb értelemben a Hubai Gruber-novella is rövid, végpont felől szerkesztett prózai mű, amely a részletező mellékszempontok kizárásával halad a csúcspont felé, s azt elérve, meglepő fordulattal, gyakran csattanóval zárul. Az önéletrajzi fogantatású novellák két legszebb példája keretet képez: a Verem a könyv elején („Százéves Édesapámnak – odaátra”) és a Méhesben – a legvégén. A két novella egyikében sem tudjuk nem Hubai Grubert képzelni az Öreg helyében, aki az egyik történet meseszövése szerint ásás közben gondol vissza az édesapjára, illetve akire az üressé vált méhesben üldögélve gondol vissza az özvegye. Így van ez, annak ellenére, hogy a Verem nem is annyira a szerző, mint inkább az édesapja életét követi nyomon. Másrészt – amint azt a szerző el is mondta egri irodalmi estjén – a Méhesben története Sándor Józsefnek, a méhészbarátnak az egyik verse nyomán született.
Hubai Gruber Miklós jellemzője a pontosság, a munkaszeretet, az alapos természet- és emberismeret. Szenvedélyes méhész, erre már a Döntetlenben is világosan utalt a Nagyapó c. novellájában. A Nyakláncban ez a méhész-motívum több helyen ismétlődik – legszebben, a már említett Méhesben, de szó esik róla az Ég a kunyhóban, a Megátalkodottban és másutt is. Az író kedves kis jószágai gyilkos méhekként is megjelennek a kötetben. (Hubai Gruber ma már mégsem méhészkedik: fiának örökítette át az állományát. Ötödik éve birkózik a gyilkos kórral, fogytán a fizikai ereje, amelyet pedig nem nélkülözhet egy felelősségteljes méhesgazda. Kapcsolata a kis állatkákkal végérvényesen mégsem szakadt meg: a fia keze alá dolgozik, tanácsokkal látja el: kaptárokat fest, viaszt olvaszt, vagy épp anyát nevel.)
A Hetvenből huszonnégyet című novella igaz történet – benne az író legidősebb testvérbátyjára emlékszik. A történet drámájában, szintén valósághűen – a szülők hozzák el a megnyugtató megoldást. Ezzel tiszteleg a fiatalon elhalt testvére és a szülők előtt. Idevágó példa még a Csilleng meg a Megátalkodott is. Mindkettő olvasásakor a bocsánatkérés fogalma jut eszünkbe. A bocsánatkérés, melyet az idősödő férj a feleségének címez: „…mert neki magának is eszébe jutottak azok a percek, órák és napok, amelyeket családja helyett a méhek között töltött. Eszébe jutottak a zsörtölődések, amelyekre milyen sokszor csak gorombasággal tudott válaszolni az elmúlt évek meg évtizedek során…”
A békességkeresés, a lelki harmónia vágya az emlékezés és elmélkedés során másutt is felbukkan. Idézem a szemléltető és bizonyító szövegrészt: „Nem tudott rá visszaemlékezni, mióta válaszolgat morgással a feleségének. Durván, embertelen módon, méltatlanul a majd’ negyven éve kimondott igenhez, méltatlanul az ő sírig tartó szerelmükhöz, de legfőképpen méltatlanul őhozzá, magához.”
A Döntetlen és a Nyaklánc című novelláskötet is bizonyítja: Hubai Gruber milyen szívesen ír az unokáiról. A szeretet inspiráló motívuma számos történetben tetten érhető. A Báróban az öregapó abból eredő fájdalmában, hogy elutaztak az unokái, azt bántja, abba rúg bele, akit épp a közelében talál – függetlenül attól, hogy ember-e az, vagy állat. Az író gondolkodói és emberi karakterére, élő-eleven lelkiismeretére jellemző: a Báró történetének is nélkülözhetetlen, szerves része a bocsánatkérés.
A szerző az új kötetben szereplő témákat mindig a prímér közösségi életből, a családból veszi, a mindennapokból, a köznapi emberi sorsokból meríti: „férj és feleség, szülők és gyerekek; nagyapák, nagymamák és az ő unokáik szép lelki kapcsolatáról szeretek írni.” Most is így történt. Egyetlen novella kivétel: a Basa, egy magyar vizsla megrázó tragédiája más okból is formabontás Hubai Gruber eddigi munkásságához képest. A szerzőtől tudjuk, szóról-szóra megtörtént eseményt dolgoz fel. Kondor Katalin írta róla könyvajánlójában: „Csak az a Basa-történet ne fájna annyira!”
Veretes novellista hagyományt követ. A novellák valós élményalapját és karakterét illető kérdésekre, a Döntetlen című kötet végén válaszként írja: „…kérdés, amit gyakorta kapok egy-egy könyvkeresztelőn, hogy valósak-e vagy kitaláltak a történeteim. Szégyellem, bevallani, hogy nagy részükben csak a neveket és a helyszíneket változtattam meg. Azokat is csak azért, hogy ne szaggassak föl értelmetlenül sebeket. Már-már begyógyulókat. A többire meg maguknak az érintetteknek és az olvasónak tisztelete kötelez…”
Van egy másik izgalmas formabontás is az új könyvben, amelyről Hubai Gruber szinte minden könyvkeresztelőn beszél. A Nyakláncban most erre is ellenpéldát találunk. Az Egyetlen kondítás ugyanis kifejezetten dialógusra épül. A dialógusok stílusa tökéletesen megfelel a köznapi életben, akár a kocsmában is föllelhető beszéd stílusának. Része van ebben annak a biotipikus, életre szóló adottságnak, körülménynek, hogy Hubai Gruber faluhelyen született és nevelkedett. (Hogy aztán kocsmázott-e valaha is, az nem derül ki, ő mindenesetre tagadja.)
Ennek a novellának egyik szereplője, a meseszövés szerint az Alföld közepéről került a faluba, jellegzetes, zárt ë-ző beszédmódját a novellaíró hűen adja vissza. A Csilleng című címadás különös. Ez a szőlészeti kifejezés ismert. Eger környékén a csilleng kicsi, párszemes fürtöt, míg a billeng szépen kiteljesedett szőlőfürtöt jelent.
Különösen érdekes eltérésnek, formabontásnak minősül, hogy legutóbbi két kötetében, az Altatódalban és a Döntetlenben nem használt grafikákat, most mégis él a lehetőséggel. Testvérhúga, a székesfehérvári lakosú Hubai Mária első ízben lép munkáival a közönség elé. Egyébiránt az ő szerkesztői munkáját dicséri, hogy – sértetlenül hagyva a könyvszerkesztés szokásos szabályait – a rajzok mindig a könyv kivételezett, páratlan oldalára kerültek.
Fontossági sorrend nélkül, már a Döntetlennél tanúi voltunk egy nagyszerű családi összefogásnak. Ugyanis az előolvasók között van a szerző két testvérhúga és a lánya is; de a könyvborító fotóinak elkészítésében is részt vállalnak a családtagok: Molnár Zoltán (Törökszentmiklós szülötte) nem más, mint a szerző húgának, Hubai Péter pedig magának a szerzőnek a fia. Tekes Rozália, Hubai Gruber volt gimnáziumi osztálytársa, a váci Árpád fejedelemről elnevezett általános iskola Kazinczy-díjas magyartanára olvasóként is szakértő. Buránszkyné Czimmer Julianna, nemrég eltávozott földije a szerzőnek – szintén magyartanár volt. Az egyik előolvasó vallomásából érdemes idézni: „… kivételes élmény volt segédkezni e könyv elkészítésében. Átélni az előolvasás, az egymásgyőzködés, az összeállítás utolsó simításainak pillanatait, apró örömeit. Szeretnék a jövőben újra és újra részesévé válni hasonló alkotói folyamatnak. Bízva a lehetőség megismétlődésében, mély és őszinte szeretettel:…”
A korábbi Hubai Gruber-könyvek hátoldalán, az ajánlók között találjuk Hámori József, Kondor Katalin, Rapcsányi László, Sediánszky János, Jáki Sándor Teodóz stb. nevét is. A kötetajánlók közül – már a Hajoljunk közelebb egymáshoz kötettől kezdve – Kondor Katalin rádiós-író, szerkesztő biztosítja a kontinuitást. Mellette Szakács Sára, filmrendező és dr. Lengyel Gyula, az egri Servita templom plébánosa a könyvajánló.
Mindhárman méltók lennének a szószerinti idézésre, de a terjedelmi szűkösség miatt álljon itt legalább az egyiküké: „Szavakba önteni, mondatokba gyömöszölni érzéseket, betűk szárnyán küldeni létsorsokat – ez az írás felelőssége. Emlékek, drámák, örömök és gyász sejlenek fel a történetekben. Mértéktartó humorral, bölcs élettapasztalattal átitatottan tárulkozik fel egy sokat megélt nagyapa lelkülete. Mindegyik léthelyzetből az életet tisztelő, a szeretet elsőbbségét és elégségességét valló és vállaló ember szólít meg. Megerősödtem annak igazában, amit Szent Pál óta olvashatunk: ’a szeretet jóságos, a szeretet türelmes, nem kirívó, nem keresi a maga igazát. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent elvisel. A szeretetet nem szűnik meg soha.’ Dr. Lengyel Gyula katolikus lelkipásztor”
Az ajánlás kapcsán visszagondolunk a szerző eddig megjelent könyveire, amelyek a törvénykövető Hubai Gruber Miklósról árulkodnak. Ezt vette észre és emelte ki Szakács Sára filmrendező is, akinek Hubai Gruber Miklóshoz írott néhány sora nagyon is rárímel a lényegre: „Aki porig hajol, / látja a porszemeket. / Mert szívében csordultig / a szeretet. Akik megaláztatnak, / felmagasztaltatnak. / S az alázatosak / kegyelmet kapnak. Hajolj hát egyre alább! / Mutasd a porszemeket... És velük együtt azt, hogy / Maga az Isten a szeretet!”
Hubai Gruber Miklós munkáját a Magyar Rádió Nívódíjjal ismerte el, majd 2005-ben „Az év riportere” lett. 2009-ben megkapta a Magyar Rádió legmagasabb szakmai elismerését: „Az év rádiósa” címet. Hajdani Alma Materében, a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Katolikus Gimnáziumban a Döntetlen c. novellája eddig kétszer is szóbeli érettségi tétel volt. Íróideáljainak élén Mikszáth áll. Sokrétű, alapos tudással rendelkezik. Izgalmas stiláris gondolattársításokra képes. Úgy tud közvetlen, derűs, sőt jó kedélyű lenni, hogy szemléletével, stílusával megőrzi egyéniségének tiszteletet kiváltó vonásait. „Szép és szépszavú” novellái „Szociológiájukban jelen idejű, stiláris tradíciójukban móriczi szövegek, mindig kimérve, megtalálva a legszebb, legízesebb szóalakot. Morális hangulatjelentéseire leselkedik ugyan az érzelmesség(-gősség) veszélye, ám a sűrű valóságtartalom (és persze az írói tehetség) ezen a bajon is átsegíti.” (Tarján Tamás)
Hubai Gruber már nemigen mozdul ki szilvásváradi otthonából. Családja körében, szeretettől körülvéve tölti napjait. Azt vallja: nem a tabletták gyógyítják meg őt, és nem is a sugár- meg a kemoterápia, hanem a legkedvesebbek: az unokák. Közülük a legtávolabb lakókkal is napi kapcsolatot tart a technika segítségével. Tudjuk: a jókívánság lényege valaha varázslatos, élni segítő erőt jelentett, mert komolyan gondolták, örömmel mondták, remény volt arra, hogy szívesen fogadják, sőt viszonozzák is: sok-sok erőt, sikereket, szívbéli írói és nagyapói örömöket kívánok Hubai Gruber Miklósnak.