FIATAL TEHETSÉGEK FÓRUMA

A Bartók Béla Zeneművészeti Intézet Jazz Tanszékének hallgatói

A Herman Ottó Múzeum - Miskolci Galéria, a Múzsák Kertje Alapítvány és a Gömörország Regionális Kulturális Egyesület Fiatal tehetségek fóruma című sorozatában a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet Jazz Tanszékének hallgatói mutatkoztak be.

            Balázs István, a Múzsák Kertje Alapítvány elnöke köszöntötte a vendégeket és az érdeklődőket. Czakó Péter klarinétművész, a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet Jazz Tanszékének tanára beszélgetett a hallgatókkal. Ő is elővette klarinétját, néhány darabban együtt játszott hallgatóival. Bemutatta kollégáit, Horváth Sára és Csontos Eszter tanárnőt, akik elkísérték a fiatal zenészeket.

            Elsőként a jazz és a klasszikus zene különbségeiről szólt: "A klasszikus zenében a kötött forma a döntő, kotta szerint játszanak. Az előadóknak reproduktív szerepe van, a zeneszerző érzéseit, gondolatait kell követniük. A jazz valójában nem kész darab, csak egy vázlat, amelyet az előadó saját stílusában megváltoztat: a ritmust, a tempót, időnként a hangokat is. Sokféleképpen lehet előadni, ezáltal az előadó is alkotóvá válik. Hozzátesz, elvesz, saját ízlése szerint formálja a darabot. Már a barokk és klasszicista daraboknál is improvizáltak, a népzenében is így van, amikor az adatközlőktől megtanultakat másképp adják elő. Ezzel a művek igazságtartalma megmarad, csupán a forma változik."

            Czakó Péter bemutatja Stadler Bence jazz-szaxofonos tanítványát. Megkérdezi Bencét:  "Te szerettél volna zenével foglalkozni, vagy szüleid vittek el a zeneiskolába?" Bence: "Már a Sajószögedi Általános Iskola I. osztályában, hat éves koromban megtetszett a szaxofon. Egy tanáromat kérdeztem meg, tanítványának fogad-e. Ő azt javasolta, hogy először furulyázni, klarinétozni tanuljak, és majd akkor jelentkezzem nála, ha érettebb leszek. Többször próbáltam meggyőzni őt, hogy már érett vagyok a szaxofonra. Tíz-tizenkét éves koromban tudtam, hogy ez nem hobby, ebből szeretnék karriert építeni. Klasszikus zenét tanultam, az iskola fúvószenekarában játszottam, a jazz iránti érdeklődésem később alakult ki, végleg megfertőződtem. Snétberger Ferenc Kossuth- és Liszt-díjas szintó származású gitárművész-zeneszerzőtől is sokat tanultam."

            Snétberger Ferenc alapította a Zenei Tehetség Központot, ahol fiatal, hátrányos helyzetű romák számára ad képzést és mentorálási lehetőséget. Klasszikus zenét és jazz-gitárt is oktat, improvizációs művészete és műfajokat átlépő játéka miatt világszerte ismert. Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco inspirálja.

            Az első szám Herbie Hancock amerikai jazz-zongorista és zeneszerző Cantaloupe Island című szerzeménye volt. A poszt-bop úttörője, a fúziós zene és a crossover egyik kulcsfigurája a jazzben, kísérletezéseivel és radikális újításaival a jazzvilág nagyra becsült, ugyanakkor meglehetősen ellentmondásos személyisége. A második szám címe: Song for My Father, Horace Silver amerikai jazz-zongorista szerzeménye. Mindkét darab alkalmas arra, hogy Bence improvizációs készségét megmutassa. Czakó Péter elmondja, hogy a zeneiskolában a hallgatóknak ritkán van alkalmuk arra, hogy zenekarral gyakoroljanak. Ezért előre rögzített felvételt használnak, most is így volt, Bence élőben muzsikált szaxofonján. Különleges tehetség, és ő még fejlődni fog. 

            Horváth Karina jazz-énekes, Horváth Sára, a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet Jazz-Ének Tanszéke tanárának diákja következett. Tőle is megkérdezte Czakó Péter tanár úr, hogyan indult zenei pályája. Karina: "Az iskolában rendezvényeken sokszor szerepeltem, egy társam ajánlotta a Zeneművészeti Intézetet. Először klasszikus zenét tanultam, de bekerültem a jazz világába is." Czakó Péter: "Jó tanuló vagy?" Karina: "Az általános iskolában kitűnő voltam, ma is jól teljesítek, de a körülmények nehézségei miatt már nem vagyok kitűnő." Czakó P.: "A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola főtárgyi képzése (hangszeres) a Zenepalota épületében van, de a közismereti tárgyakat a Zrínyi Ilona Gimnáziumban hallgatják tanulóink. Ingáznak a két épület között. Ennél rosszabb volt a helyzet, amikor a Zenepalotát felújították, akkor a Megyei Kórház területén volt a zeneoktatás. Ez a tanároknak és a diákoknak is sok vándorlással járt." Karina hangja nagy terjedelmű, ami a jazznél különösen fontos, hiszen a szoprántól az altig minden hangot magas szinten kell produkálni. Ő pedig ezt tudja.

            Beni Áron jazz-gitárost mutatja be a tanár úr. Őt is megkérdezi: "Hogyan kezdődött a zenével való kapcsolatod?"Áron: "Először rendőr akartam lenni, de hat éves koromban magamtól kezdtem gitározni, édesapám látta, hogy ügyes vagyok, foglalkozott velem, akkordokat mutatott. Nagy gitárosokat hallgattam, köztük George Benson jazz-gitárművészt, ekkor határoztam el, hogy jazz-gitáros leszek". Czakó P.: "Jó pár tucat jazz standard létezik, ezeket meg kell tanulni, alapkövetelmény. Ha összejön több zenész, elég, ha a szám címét bemondjuk, próba nélkül is élvezhető a spontán muzsikálás, átélhető produkció jön létre. Improvizálni fogunk, én is beszállok majd. Eközben előfordul, hogy nem tökéletes az előadás, de ez adja meg a báját. A zenészek ilyenkor szemkontaktusban vannak egymással, vagy néhány szóval irányítják a másikat." Most Karina és Áron adja elő a Lullaby of Birdland és a Corcorado című darabokat. Áron jazz-gitáron játszik, Karina énekel, Czakó Péter klarinéton játszik. A második szám a brazíliai Krisztus-hegyről szól, szinte látjuk magunk előtt a tájat, miközben hallgatjuk őket.

            Urbanovics Vivien jazz-énekes a következő tanítvány, akit a tanár úr mutat be. Tőle is megkérdezi: "Hogyan kezdtél zenével foglalkozni?" Vivien: "Hetedikes voltam, sok minden érdekelt, a küzdősportok, az úszás, a judó, a tánc. Egy tehetségkutató válogatáson Bartha Ildikó, a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet Jazz-ének Tanszék tanárával találkoztam, a nyereményem az volt, hogy magántanulóként nála tanulhatok. Nyolcadikos koromban, az Egresssy Béni Zeneiskola zongora szakán kezdtem, a Bartók B. Zeneművészeti Intézetében klasszikus éneket tanultam, csak tavaly indult Jazz Ének Tanszék. Most mindkettőt tanulom, az alap mindig a klasszikus zenei műveltség."

Czakó P.: "Mi az a három dolog, amit egy lakatlan szigetre magaddal vinnél?" Vivien: "Egy mikrofont, kakast és tyúkot, 1 kg kenyeret, egy darabig talán elég lenne." Három dalt következett: You're changed, All of me, No more blues. Vivien énekelt, Áron gitározott. Csodálatos volt ez a kettős, mindketten nagyon tehetségesek.

            Mihályi György szaxofonost mutatta be a tanár úr. Szokásos kérdésére elmondta: "Két évig a Waldorf Általános Iskolába jártam, majd átmentem egy másik általános iskolába, ahol zenei képzés is volt. Itt két évig zongoráztam, egy évig furulyáztam, de ezeket a hangszereket nem szerettem. A hetedik osztály utáni tanítási szünetben már sokszor hallgattam jazzt, elsősorban Benny Goodman amerikai klarinétművészt. Ő volt az első, ún. afro-amerikai zenész, aki klasszikus zenét tanult, később big bandet hozott létre, komponált. Nagyon megszerettem a jazzt. Nyolcadikos koromban kezdtem el a zeneiskolában szaxofonozni, ahol ma is tanulok." Sonny Rollins amerikai jazz tenor szaxofonos szerzeményét, a St. Thomas című darabot játszotta el.

            Ezután Czakó Péter tanár úr klarinéton, Mihályi György és Stadler Bence szaxofonon játszott, Horváth Sára tanárnő, Horváth Karina és Urbanovics Vivien énekelt, Beni Áron gitáron kísérte őket, közösen eljátszották a Mr. Pe című darabot. Ez igazi örömzene volt, ami angolul jam session: dzsemmelés. A koncertek végén a különböző tagok spontánul, saját örömükre összeállva, próba és gyakorlás nélkül, szabadon muzsikálnak. Ismert dallamok mentén, gyorsan megbeszélt akkordok, ritmusok segítségével születik meg az alkotás, előttünk hozzák létre azt, együtt improvizálnak. Ez most is így történt, a tanár úr időnként intett a zenészeknek, ki szólózik éppen. Frenetikus hatása volt ennek a számnak, a közönség lábai végig ritmusra dobogtak. Fiatal koromtól szívesen hallgatom a  klasszikus zenét és a jazz muzsikát, a rádióban, televízióban ezeket a csatornákat, több CD-lemezem is van, ezeket sokszor előveszem. Élőben hallhattam Pege Aladárt,  és most itt alkalmam volt fiatal jazz-muzsikusokat hallgatni, ami mindannyiunknak különleges élményt nyújtott. Vastapssal köszöntük meg az előadóknak ezt az estét, gratuláltunk nekik, és további sikereket kívántunk nekik.

            Balázs István meghívta a vendégeket és a közönséget egy kötetlen beszélgetésre, ahol kérdéseket tehettünk fel a szereplőknek és a tanároknak. Legközelebb március 16-án a Bábszínházban hallhatjuk műsorukat, amelyen közülünk többen szeretnénk majd részt venni.