Epreskerttől dinnyeföldig

Tárlatjáték Kő Pál szobrászművész életmű-szeletei között

2016. április 2., szombat 14.00-19.00

Feledy-ház

(Miskolc, Deák tér 3.)

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány közös rendezvénye

A történelem és a költészet nagyjai, regék hősei, személyes ismerősök visszaköszönő vonásai… Anyagok, formák, életek egy hagyományokból építkező, újrateremtett világban. Soron következő Tárlatjátékunkon Kő Pál egyedi, mégis ízig-vérig magyar univerzumába látogatunk, ahol a Mester anekdotái mutatnak utat. Mindeközben vadűzők vetekednek, agyagból mondák alakjai kerekednek, népzenei hangokra irodalmi művek szólalnak, és a kertben dinnyeföld terem…

Programok:

Mondasarok

Agyagkaland figurákkal, motívumokkal, dombornyomatokkal

Fából faragott dinnyefestés és szabadföldi kiállítás

Beszélgetés Kő Pállal

Népzenei hangok irodalmi áthallásokkal

„Vadűző” társasjáték

A programon a részvétel mindenki számára ingyenes, a készített alkotások hazavihetők.

Családokat, gyerekeket és felnőtteket, társasággal és egyedül érkezőket egyaránt szeretettel várunk!

Információ: Hajdú Ildikó (70/9408655), Marosi Ágnes (70/3672702)

_______________________________

Tárlatjáték (alkotás, rögtönzött kiállítás a diófánál Kő Pál tiszteletére)

Beszélgetés Kő Pállal / Irodalmi összeállítás

Fotók: Barázda Eszter

_______________________________

Tárlatjáték Kő Pállal

Epreskerttől a dinnyeföldig címmel játékra hívták a szervezők a művészetet kedvelő fiatalokat, idősebbeket a  Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány közös rendezvényére.

Kő Pál szobrászművész, a Képzőművészeti Egyetem tanárának kiállítását tekinthettük meg újra, a paravánokon és posztamenseken a történelem és a költészet nagyjai, regék hősei, személyes ismerősök visszaköszönő vonásai jelennek meg. Anyagok, formák, életek egy hagyományokból építkező, újrateremtett világban. Tárlatjátékunkon Kő Pál egyedi, mégis ízig-vérig magyar univerzumába látogattunk, ahol a Mester anekdotái mutatnak utat. Az érkezőket Balázs István, a Múzsák Kertje Baráti Kör Alapítványának elnöke, az Irodalmi Fonó előadói, Ötvös Éva, Petri Nóra, Koncz Károly György, Barázda Eszter, a Feledy-ház háziasszonya, Marosi Ágnes múzeumpedagógus, Hajdú Ildikó művészettörténész, Kiss Gabriella és Dobos Barbara művésztanár és Takács Sándor énekes fogadta.

Az előttünk álló programok közül mindenki azt választhatta, amelyik szívéhez a legközelebb áll: Mondasarok, Agyagkaland figurákkal, motívumokkal, dombornyomatokkal, Fából faragott dinnyefestés és szabadföldi kiállítás, Beszélgetés Kő Pállal, Népzenei hangok irodalmi áthallásokkal, „Vadűző” társasjáték.

A kertben gyülekeztünk, beszélgettünk, vártuk a többieket. Az időjárás kedvezett, melegen sütött a nap, ez sokakat kirándulásra, kertészkedésre buzdított, de mi örömmel jöttünk ide, hogy kipróbálhassuk magunkat egy-egy játékban. Be is mentünk a házba, ahol mindent előkészítettek a szervezők. Festhettünk fakorongokat amelyek dinnyeszeleteket formáltak, kerámia kereszteket. A motívumok közül választhattunk, de saját elképzeléseinket is megvalósíthattuk, elmélyülten dolgoztunk, ki-ki tehetsége és kedve szerint.  Egymás "műremekeket" megcsodáltuk, voltak nagyon szép, gazdagon díszített keresztek. A dinnyékre csodaszarvast, arcot festettek, vagy az univerzum jelképrendszerét használták, de a legtöbben csupán egy dinnyét ábrázoltak. Ezeket kivittük a diófa alá száradni, Kiss Gabi virágokat ültetett köré. Kő Pál szobrászművész is megérkezett feleségével és Zs. Papp Ferenc, a Miskolc, B-A-Z. Megyei Város Önkormányzat Kulturális Osztály vezetőjével.  Abbahagytuk a közös festést, hogy Kő Pál emlékező szavait hallgassuk. Zs. Papp Ferenc feltette a kérdéseit, a művész ezekre hosszan válaszolt. Elsőként Szalay Lajos grafikusművész párizsi útjáról kérdezte a művészt: "Hogyan kötődsz Te ehhez?" - Kő Pál elmesélte, hogy Borbélymaczky Emil, Miskolc egykori polgármestere édesapjának keresztapja volt. Ő Párizsba emigrált, Szalay Lajos fiatalon ösztöndíjjal szeretett volna kijutni Párizsba. Megkapta a címet, kiutazott és a megadott háznál megjelent, becsengetett. A két hatalmas termetű kutya hangosan ugatott, Szalay Lajos megijedt tőlük. Emil bácsi kinézett, csodálkozott, ki jöhet hozzá, megismerkedtek és beengedte házába a fiatalembert. Így tölthetett Szalay Lajos egy rövid időt Párizsban, amely művészetére nagy hatással volt. Ő a háború után emigrált, a világ több országában élt, majd idős korában Argentínából hazatért szülővárosába. Miskolc ünnepelte a világhírű grafikusművészt. A fiatal Kő Pált Végváry Lajos művészettörténész-professzor mutatta be Szalay Lajosnak. Visszaemlékezett arra, hogy akkor mennyire megilletődött. A következő kérdés: "Mikor merült fel a gondolat, hogy Aba Sámuelről alkoss egy szobrot? " Kő Pál:   "Heves megyéből felkerestek és megbíztak azzal, hogy készítsek róla számukra egy köztéri szobrot. Előzetesen, ahogyan szoktam, történelmi témájú könyveket bújtam, hogy megfelelően ábrázolhassam őt. Elkészült, felavattuk, így lettem Heves megye kulturális nagykövete." Kisfaludy Stróbl Zsigmondról, szobrainak körülményeiről, minőségéről is beszélt vendégünk, majd kedves tanáráról, Somogyi József szobrászművészről emlékezett nagy tisztelettel, aki idén lenne 100 éves. Anekdotákat mesélt arról az időről, amikor a mester tanítványai körében korrektúrázott. Nagy szeretettel, de szigorúan megkritizálta őket, belenyúlt a késznek gondolt szobrokba, lefaragott belőlük, így mutatta meg, hogy hol hibáztak. Ez eleinte nem tetszett a fiatal művészpalántáknak, de aztán megértették, hogy tanáruk jó irányba terelte ezzel a módszerrel őket. A Képzőművészeti Akadémia tanáraként Kő Pál felkereste Somogyi József lányát, Borbálát, aki először nem akart semmit odaadni a hagyatékból, de amikor többször kérlelték, végül a padlásról lehozott egy grafikával teli mappát, amelyből kiadnak most egy művészeti albumot. Az emlékkiállítást Budapesten, a Vigadóban rendezik meg április 21-én, amelyre minket is meghívtak. Végül a jelenlegi kiállítás megnyitó napján avatott miskolci Egressy Béni szobor ötletéről kérdezte Zs. Papp Ferenc. Elmondta, hogy kb. 3 évvel ezelőtt  hívta Felsőzsolcára Kő Pált, aki addig mindig elzárkózott a kiállításoktól, de ő annyira kitartóan kérte, hogy végül megvalósult. A mostani, Feledy-házban lévő kiállítás is így jött létre, sok grafikát, festményt, kisplasztikát, érmét szállítottak ide. Egressy Béni szobrának terve ekkor született meg, előtte ugyanúgy, mint más szobor alkotása előtt, foglalkozott a korral, amelyben a zeneszerző élt. A fellelhető dokumentumokat elolvasta, fiatalkori halála megrendítette, hosszasan gondolkodott, hogyan lehetne megformálni. Évekig készült, mint a legtöbb köztéri szobor. Megemlítette még, hogy Szakolczay Lajos irodalomtörténész Oszlop című képversét olvasta, amelyen történelmi és irodalmi nagyjaink neve Árpádtól máig szerepel, évszámokkal. Ekkor támadt az az ötlete, hogy ő is szeretne ilyet készíteni szobor formájában.

Ezzel véget ért a beszélgetés, amit a jelenlévők nagyon élveztek, bepillanthattunk egy művész életének fontosabb eseményeinek körülményeibe. Megköszöntük, hogy ismét eljött és időt szánt ránk. Elbúcsúztunk. A "művészetterápián" örömmel vettünk részt, élveztük a kellemes beszélgetés közben azt, hogy saját magunk számára készíthetünk tárgyakat, amelyek majd emlékeztetnek a közös munkára. Mindenkit arra biztatok, hogy próbálja ki magát a következő Tárlatjáték alkalmával.

Kühne Katalin