Meghívó

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány

FIATAL TEHETSÉGEK FÓRUMÁRA

Fenyvesi Gabriella, Nagy Tamara, Kecskés Zsófia – ének

Zongorán kísér:

Felkészítő tanár:

Házigazda:

    

    

    

    

Fiatal tehetségek fóruma

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány a Feledy-házban tartotta a Fiatal Tehetségek Fórumát. Ebben a sorozatban most ifjú énekesek mutatkoztak be: Fenyvesi Gabriella,  Kecskés Zsófia és  Nagy Tamara. Zongorán kísért Varga Krisztina, felkészítő tanár Simon Istvánné, a házigazda Csabay Csilla, az Egressy Béni Zeneiskola igazgatóhelyettese beszélgetett az énekesekkel. A jelenlévőket Marosi Ágnes múzeumpedagógus köszöntötte.

            Mozart: Don Giovanni operájából a Batti, batti! című dalát Kecskés Zsófia énekelte, Varga Krisztina tanár kísérte zongorán. Csabay Csilla kérdezte: "Miről szól ez a dal?" Zsófi: "A II. felvonás ezzel kezdődik. Celina arra kéri férjét, üsse meg (a darab címe magyarul: Üss meg, üss meg!), arra kíváncsi, hogy mennyire szereti, képes-e rá, hogy megtegye ezt. A felvonás végén kibékülnek." Csilla: "Miért mentél zeneiskolába?" Zsófi: "A szüleim és sokan a rokonaim közül is ezt a pályát választották. Én 15 éve zongorázom. A budapesti Zeneakadémián végzem az első évet énekesként, de még mindig zongorázom." Csilla: "Anyukád a zeneiskolában szolfézst tanít, apukád is zenél, így megértem, honnan jött az indíttatás."

            Csilla megszólítja a másik két énekest is. Gabitól és Tamarától is ugyanezt kérdezi: Tamara: "Szüleim, nagyszüleim, unokatestvéreim is zenészek. Én ugyan könyvelői irodában dolgozom, de mellette énekelek. A testvérem is énekel, fotózik, de óvóbácsinak készül." Gabi: "Édesapám évek óta zongorázik. Én Dr. Romhányiné Papp Mária énektanárnál énekelek." Csilla: "Szép eredményt értél el Veszprémben, egy országos versenyen. Gabi: "Igen, az Országos Magánénekes Versenyen I. helyezést nyertem. Előtte Hatvanban indultam, ott is első lettem." Csilla: "Mennyit gyakorolsz?" Gabi: "Naponta másfél-két órát." Csilla: "Le lehet fogyni egy hosszabb gyakorlásnál, mert annyira igénybe veszi a szervezetet az énekest." Gabi: "Igen, hallottam már." Csilla: "Hány éves vagy?" Gabi: "Tizenhét." - Ez a közönségből meglepetést váltott ki, mert olyan érett a hangja, hogy idősebbnek gondoltuk. A drámai dalokat hangjának erősségével, de tekintetével is ki tudja fejezni. Most  Hӓndel: Piangero la sorte mia című Cleopátra áriáját adja elő a Julius Caesar című operából. Zongorán kísér Varga Krisztina.

            Csilla a következő kérdést tette fel az ifjú énekeseknek: "Mire vagytok büszkék? Versenyen a díjakra, vagy arra, hogy több helyen szerepeltek?" Zsófi: "Mindkettő nagy öröm, Balassagyarmaton II. díjat nyertem és a szereplések is meghatározóak számomra. A miskolci Zenepalotában a növendékhangversenyen is szoktam énekelni." Tamara: "A legbüszkébb arra vagyok, hogy Budapesten, amikor Hamari Júlia híres operaénekes mesterkurzust tartott, ott lehettem egy hétig, jó tanácsokkal látott el. Különleges tanár, aki időnként Stuttgartból hazalátogat, és ilyenkor kitüntetés, ha nála tanulhatok. A fiatalokkal nagyon kedves, figyelmes. Verdi: Brindisi című vidám dalát fogom most előadni, ami magyarul borozgatást jelent." Csilla: "Pár perc alatt annyi humort varázsoltál ide közénk, hogy ezt csak megköszönni tudjuk. Felüdültünk. A könyvelés közben nem szoktál énekelni a kollégáidnak?" Tamara: "A főnököm ezt nem engedi, nehogy elvonjam a figyelmüket a munkáról. A számokkal nem lehet játszani, koncentrálni pedig egész nap kell." Csilla: "A számítógépes és irodai munkánál óránként fel kell állni pár perc szünetet tartani, egy kicsit megmozgatni tagjainkat, vagy levegőre menni, hogy utána friss aggyal folytathassuk. Bevezethetnéd, hogy közben te énekelnél nekik."

            Csilla következő kérdése: "Milyen a ti álomszínpadotok? Kisebb, meghittebb körben szerettek fellépni, vagy óriási koncertteremben, netán szabadtéri színpadon?" Tamara: "Az intimebb légkört is szeretem, ez a helyszín például ilyen, de furcsa számomra, hogy közel van a közönség. Egy bizonyos távolság jobb lenne, ezért inkább nagyobb teremben szeretek énekelni."

Zsófi: "Inkább nagyszínpadon lépnék fel, de a családias hangulat is kedves számomra." Gabi: "Én az operaszínpadra vágyom." Csilla: "Gyönyörűen énekeltek, sok sikert kívánok! Váljanak valóra álmaitok. Milyen dalok ragadnak meg leginkább benneteket?" Zsófi: "Zeneileg kihívás egy könnyedebb dal számomra, de más érzelmeket keltenek bennem a drámai áriák, mint a vidámak. Ezért inkább az utóbbit szeretem jobban. Most Schubert: Margit a rokkánál című dalt énekelem, ami a szenvedésről szól." Ez egy pergő, ritmusos dal, ezért Csilla lapoz, segít a zongorakísérőnek.

            Csilla: "Mit mond a tanárotok, milyen hangi adottságokkal rendelkeztek?" Tamara: "Drámai szoprán vagyok, de a könnyedebb dalokat is szeretem. Az útkeresés időszakában vagyok éppen. Sokféle műfaj érdekel." A hallgatóságot elbűvölte tiszta énekhangjával és mimikájával, amellyel úgy tudott játszani, mint egy igazi színész. Mosolyával, szemvillanásaival kísérte a dalt, finoman "kikacsintott" a közönségre.

             Csilla: "Mit éreztek éneklés közben?" Zsófi: Főképp drámai dalokat énekelek, de ilyen helyzetben még nem voltam. Ennek ellenére át tudom élni és továbbadni ezeket is. Most ugyan nehezebb az életem, az órákon figyelnem kell, az éneklés mellett a zongora-szakot is folytatom. Hajnalban kelek, hogy az órák előtt tudjak gyakorolni. A Zeneakadémián kétszázan tanulunk, és csak két helyiség áll rendelkezésünkre, ahol harmincan férünk el. Ugyan éjfélig van nyitva, mégis kevés a hely. Én két részletben 2-3 órán keresztül gyakorolok. Haza is gyakran utazom." Gabi: "Most a Zrínyi Gimnáziumba járok, előtte a Lévay József Református Gimnáziumban tanultam, de ott nem igazán támogatták az énekeseket. Itt jól érzem magamat, sok művészbarátom van. Csilla: "Mi az, ami leginkább ártalmas egy énekesnek? Csípős paprikát Gregor József operaénekes fellépés előtt mindig evett, ez tisztította a torkát. Ezzel ugyan csínján kell bánni, mértékkel kell fogyasztani. Dohányozni, szeszes italt és hideg vizet sem szabad inni, keveset kell beszélni, nehogy megerőltessük a hangképző szervünket." Tamara: "Én a csípős ételeket nem szeretem, a szénsavas italok sem ajánlottak, pár óra kell, amíg a hatása elmúlik. Nehéz ételek megemésztése is sokáig tart." Gabi: "Szinte minden ételt szívesen eszem, kedvelem a magyar és az olasz konyhát." Zsófi: "Húst nem eszem, inkább salátákat. Fehér lisztet, fehér cukrot sem használok. Magokat és sajtot viszont nagyon szeretem." Tamara: "Szeretem a húslevest, sok húst, sok krumplit eszem."

            Beethoven: Mit einem gemaltem Band című dalát Gabi adja elő. "Magyarul Rózsalánc a címe. Ez az első német darab, eddig az olasz operaáriákat énekeltem. Németül nem tudok, ezért nehéz volt megtanulni. Most kezdtem oroszul, angolul tanulni. Ez a dal a tavaszról, rügyfakadásról szól, csupa derű van bennem, együtt lélegezhetem a természettel."

            Csilla: "Milyen nyelvet ismertek, szerettek?" Tamara: "Szeretem az orosz dalokat, mély érzelmeket fejeznek ki, csodálatosak az orosz zeneszerzők, köztük Csajkovszkijt, Ramanyinovot kedvelem leginkább." Zsófi: "A német zeneszerzők is érzelmes muzsikával ajándékoznak meg bennünket. A német használható nyelv, de az angolt is szeretem."

            Tamara Donizetti: Az ezred lánya című operából adja elő Salute ἀ la France című áriát, amit Marie énekel. Markotányosnőként vezeti és buzdítja a hadsereget. Csilla arról kérdezi Tamarát, hány éves és hová járt iskolába. Tamara: "22 éves vagyok, elsőként az Erkel Ferenc Zeneiskolába jártam 6 éven át, Simon Istvánné, Emese néni tanárnő hozta ki belőlem a hangot, azóta sokat fejlődtem. Biztatott, hogy jelentkezzem a Miskolci Egyetem mester szakára." Csilla: "Emese néni mennyire szigorú? Mit tanultál tőle?" Tamara: "Szigorú, de igazságos. Azt tanultam meg, hogy ne akarjak úgy énekelni, mint egy harminc éves énekes, maradjak nyugodt, ne siettessem azt, aminek később kell eljönnie. Ne azon gondolkodjam, mi hiányzik, hanem örüljek annak, ami van. Egészséges fejlődésünket ne akarjam meggyorsítani, mert úgyis elérkezik az ember oda, ahová kitartással magas szintre juthat." Gabi: "Romhányiné Marika néninek sok tanítványa van, ezért átirányított Emese nénihez. 13 évesen kerültem hozzá, 4 éve tanulok nála. Ő nekem is ugyanazt javasolta, mint Tamarának. Velem szigorú volt Emese néni, mert én a legnagyobb áriákat is el akartam énekelni, de ő nem engedte még." Zsófi: "Szüleimmel már óvodásként sokszor hallgattunk operákat, szimfóniákat. Én koloratúr szoprán szeretnék lenni, de ehhez még fejlődnöm kell."

            Csilla: "Kik a példaképek, akiket követni szeretnétek?" Zsófi: Kolonits Klára, Rost Andrea, Miklósa Erika." Gabi: Monserrat Caballié. Tamara: Miklósa Erika. 

            Verdi: In solitaria stanca című dalát Gabi adja elő. "Magyarul: Kínzó, gyötrelmes órán a címe. Drámai darab, szívemhez közel áll." Csodálatosan énekelte, a közönség is átérezte mindazt a fájdalmat, amit Gabi közvetített.

            Csilla: "Mit csináltok szabadidőtökben?" Gabi: "Több verset írtam már, de most egy regényt írok, Lidércnyomás a címe. Az ötödik fejezetnél tartok. Fél éve beszéltek rá barátaim, hogy nyissak egy blogot. Elkezdtem, de abbahagytam, kevés volt a szabadidőm. A regényemet szeretném megjelentetni. Egyetemista lányról szól, megismerkedik egy ügyvéddel, aki spirituális erővel rendelkezik. Egyre inkább bonyolódik a történet, szeretném mielőbb nyomtatásban látni. A verseim is drámaiak, elsősorban szerelmi csalódásról szólnak." Zsófi: "Gabi verseit szívesen megzenésíteném, ha lenne rá időm. Sokat olvasok, a zenében is szeretek improvizálni. Szeretem az állatokat, otthon sok állatunk van. Kertészkedek is."  Tamara: "Én sokat futok, tele vagyok energiával."

            Csilla: "Tíz év múlva hol szeretnétek lenni? Mik a vágyaitok?" Gabi: "A Milanoi Scalaban." Zsófi: "Csatlakozom, én is szívesen lépnék ott fel, de utazni szeretnék, világot látni, egy hetet itt, egy hetet máshol, egy másik operaházban."  Tamara: "Én elsősorban családot szeretnék, de az ének egész életemben fontos lesz." Csilla: "Utolsó szám következik, Tamara magyarul énekli Lehár Ferenc: Paganini című operettjéből a Szép álom, szállj szívembe című dalt." Ezt a számot is gyönyörűen, finom eleganciával adta elő Tamara.

            A szereplők hatalmas vastapsot kaptak. Marosi Ágnes megköszönte a jelenlévők figyelmét, a tanárnőknek, szereplőknek ezt a hangulatos estet, ismertette a jövő heti programokat és kötetlen beszélgetésre hívta meg a jelenlévőket. Mi gratuláltunk a fiatal tehetséges énekeseknek, sok sikert kívántunk, majd beszélgetni kezdtünk velük. Ezen az esten is találkoztam egy régen látott gyermekkori barátnőmmel, aki bemutatta nekem unokáját, Tamarát. Így a barátnőmnek is gratuláltam, természetesen a másik két énekes szüleinek is. Fiatal koruk ellenére máris rendelkeznek színpadi rutinnal, zeneileg magas szinten állnak és ráadásul gyönyörű fiatal lányok. Akinek kedve és ideje engedi, a következő koncerteken is hallgassa meg őket valamelyik színpadon.