Deres Kornélia költő a Múzsák Kertjében

A Fiatal Tehetségek Fórumán Csorba Piroska költő-tanár mutatta be Deres Kornélia tanítványát.

            1987-ben, Miskolcon született. Magyar és angol szakos bölcsész tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett 2011-ben. Párhuzamosan vett részt itt a Színháztudományi programban.  Kutatási témái: Intermedialitás-elméletek, Technológiai médiumok a színházban, Film és színház határterületei, Dokumentarista színház, 20-21. századi színháztörténet és színházelmélet, Színikritika, Érvelő esszéírás, Kortárs magyar költészet. 2010. Színikritikus-kutatás az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben, a Színházi Kritikusok Céhe és a Színház folyóirat szervezésében. 2012. Forrásgyűjtési munka Kosztolányi Dezső írásainak forrásjegyzékéhez, MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport. 2012-2013. Kutatómunka a Philther projekt keretében (A magyar és az európai színháztörténet. Színházi net-filológia, KRE BTK). 2014. Kutatómunka az In-Between nemzetközi doktorandusz-kutatócsoportban, Ruhr Universtät Bochum (Bochum, Németország). Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Doktori (PhD) védés: 2015. Disszertációjának címe: Színház, technológia, intermedialitás. A mozgókép hatásesztétikája a kortárs színházi előadásokban.

            Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézetben egyetemi adjunktus.

            Díjai: Visegrád Irodalmi Ösztöndíj 2014, Deutsche Akademische Austaquschdienst - fiatal kutatói ösztöndíj 2015, Makói Medáliák-díj 2012, NKA alkotói ösztöndíj 2012, Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj 2011. Tagja a Szépírók Társaságának, az MTA köztestület Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának, az International Federation for Theatre Reserarchnak, a József Attila Körnek, a Fiatal írók Szövetségének és a  Színházi Kritikusok Céhének.

            Szőrapa címmel megjelent 2011-ben verseskötete, újabb kötete kiadás alatt áll, 2017. Költészet Napján már olvashatjuk. Csorba Piroska örömmel mutatta be volt tanítványát, akire nagyon büszke. Már gyermekként eminens tanuló volt, ezt ő és az itt megjelent diáktársai is tanúsíthatják. Jó szívvel ajánlotta figyelmünkbe a különleges tartalmú verseit. Elhangzott a kötetből Ötvös Éva és Balázs István előadóművész tolmácsolásában a kötetből a Nagy levegő, A példakép, Pedig apa, A mosoly, Bódéváros, Galaxis és a Hidegsor című verse.

            Csorba Piroska: "Hogyan született a kötet címe?"

Deres Kornélia: "Szőrapa nincs, csak szőranya létezik. Egy majmokkal végzett pszichológiai kísérlet volt ennek a címválasztásnak alapja, amikor a kismajmoknak pótolni szeretnék a szüleit, pamutból készítenek szőranyát, így hozzá bújhat és megnyugszik a bébi. Készítettek egy drótmajmot is, de ahhoz nem közelítettek. Peer Krisztián Szőranya című kötetében van egy vers ezzel a címmel. Pollágh Péter, vőlegényem szerkesztette a kötetemet, közösen próbáltuk kitalálni, mi legyen a címe. Az apahiányt 3 ciklus fejezi ki: a gyermek, a fiatal felnőtt és a felnőtt érzéseit mutatja be."

Csorba Piroska: "Az apatörténetek meseszerűek, különleges szófordulatokkal, sokszor tragikus hangfekvésekkel társulnak. Ez a költőben is egyfajta hiányt pótolt, de természetesen nem lehet úgy értelmezni, mintha az ő élményeiről lenne szó. Egy költő két személy. Van egy lírai én, és egy másik, aki csupán csak beleképzeli magát a történet főhősének helyzetébe. Mélylélektani feldolgozás, a valós események keverednek a fikcióval. Az 1. szám 1. személyben leírtak nem mindig megtörtént dolgokról szólnak egy írónál."

Deres Kornélia: "A kötet a József Attila Kör (JAK-füzetek) kiadásában jelent meg, amely főként az első kötetes írók műveit adja ki. Kemény István író írta a fülszöveget, akinek sokat köszönhetek, többször beszélgettem vele, ő biztatott."

Csorba Piroska: "Verseiddel az egyszerű embereknek adhatsz segítséget. Odabújhatunk valakihez, aki segít, átölel. Aki nincs, de mégis megteremthetjük magunknak." Kazinczy-díjas versmondó vagy, kérlek, olvass fel te is néhányat verseidből!"

Az ünnep, A bohóc és Az erőművész című verset hallottuk tolmácsolásában. Megrendítő volt minden sora.

Csorba Piroska: "Versvilágod finom, érzékeny lélekről tanúskodik, egyúttal tökéletesen megszerkeszted verseidet. Örülök, hogy vőlegényed nemcsak mint költő, hanem a civil életedben is társad. A legtöbb költő eleinte legtöbbször valakinek a hangját veszi kölcsön, később alakul ki a saját hangja. Nálad ez nem így történt, te a saját hangodon szólaltál meg. Mégis megkérdezem, voltak-e példaképeid?"

Deres Kornélia: "A kötet kb. ötéves periódus volt, 33 vers született ezalatt, tudatos alkotási és szerkesztési folyamatot jelentett. Volt olyan vers, amit többször átírtam. Amikor elkezdtem írni, természetesen beépítettem írásaimba mindazt, amit olvastam. Tizenévesként fantasyt olvastam, de megérintettek Sylvia Plath, József Attila, Ady is. Kb. 17 évesen sokat jelentett számomra a Sárvári Diákírók és Diákköltők Találkozója, ahová beküldhettük alkotásainkat, pályázhattunk és ezután meghívtak egy 3 napos műhelymunkára.  Ez meghatározó volt számomra, akkor kezdtem el kortársakat olvasni. Részben a Telep című blogfelületen, a virtuális térben működött csoport hatására, részben a sárvári táborokban rendszeresen megbeszéltük, értelmeztük egymás írásait. Tizenegyen jártunk oda, sokat olvastam. Ha egy kortárs verset olvasok, sokat segít abban, hogy milyen stílusban, milyen versírási módszerekkel dolgozik, mindig tanulok belőle."

Csorba Piroska: "Hogyan alakultak tanulmányaid? Mikor kerültél közel a színházhoz?"

Deres Kornélia: "Már Miskolcon is jártam színházba, de a budapesti évek alatt számtalan színházi produkciót láthattam. Irodalomelmélettel, irodalomtörténettel is szívesen foglalkozom, de a színház az igazi szerelem. A színházi előadás nemcsak szövegek interpretálása, hanem mozgás, látvány is, ami mindig elvarázsol. Magyar-angol szakos lévén, először hosszan tárgyaltuk a Balassi korát, ami nem igazán ragadott meg. Negyedéves koromban kerültem közel a XX. századi kortárs írókhoz, ezt már élveztem. Imre Zoltán tanár úr színháztörténeti óráit szívesen hallgattam, a Nemzeti Színházzal foglalkozott. Előadásain a performance-tól a színháztörténetig, a filmtörténetig, a kortárs rendezők munkájáig minden érdekelt. Idén ősszel jelenik meg ez a kutatási anyag.

Csorba Piroska: " Kötetedből kiderül, hogy a drámaiság mindig jelen van életedben, műveidben. Ott is maradsz a színház közelében?"

Deres Kornélia: "Az ELTE Egyetemi Színpadán adták elő Balatonalmádiban egy Mrozek darab átiratát, amit hárman írtunk. Rólunk szólt, és a színészek improvizációja is segített ebben. Sokfajta érdeklődésem van, egyszerre lehetek egyetemi oktató, kutató, költő, de nem tudom, hány életet lehet megélni? Az ELTE-n működik egy drámaírói műhely, jó lenne, ha a Magyar Színház is nyitna effelé, a költői szövegeket a testek mozgatásán át mutatná be."

Csorba Piroska: "A következő köteted fókuszában milyen téma jelenik meg? Mi az, ami izgat?" Deres Kornélia: "Született kb. 6-8 mítikus, meseszerű versem, ami Miskolcról szól, de egyelőre még nem alakult ki, mit szeretnék elmondani Miskolcról. Erre még várnom kell, hogy megfogalmazódjon bennem. Jövőre jelenik meg a Jelenkor-Libri kiadásában. A fő váza már megvan, nagyon érdekel az elme működése. Vallomásos lesz ez a kötet. Tóth Erzsébet költő mondta nekem, hogy újabb verseim a felnövés fájdalmáról szólnak. Azt tenném hozzá, hogy sokszor falakba ütközöm, ezeket az érzéseket versben fejezem ki."

Csorba Piroska: "Kívülről nézve úgy látszik, hogy életutad 'sima hegymenet', mégis úgy gondolom, mindenki életében, de különösen egy költő esetében, aki extenzív ember, belül válságok, mélypontok is előfordulnak."

Deres Kornélia készülő kötetéből néhányat felolvasott: Agykatonák, Ciklon, Gömbolyű nap, Korall, Mínuszos magasok, Demencia, 28 múlt, Part - Rajna, Felmenő című verseit.

Csorba Piroska: "Köszönöm az előadóknak és Korinak a bemutatót, gratulálok. Végül megkérdezem édesanyját, honnan az érdeklődés az irodalom, a színház iránt?"

Édesanyja: "Én a  Földes Gimnáziumba jártam, közgazdász lettem, de szerettem az irodalmat. Kori nővére jogász lett."

Csorba Piroska: "Két lányod van, kétfélék. Egy anyának mit jelent ez? Másféle köldökzsinór köt-e össze a művészlányoddal és a jogász lányoddal?"

Édesanyja: "A másik lányom is írt gyermekkorában verset, sőt, lapot is alapítottak."

Kérdést tett fel az egyik jelenlévő, aki itt született, de fél évet Németországban él, fél évet itt, Bükkszentkereszten. Alfred: "Az én gyermekem filozófus. Ezt a bemutatót hallgatva  Kornélia verseskötetének és Franz Kafka regényének témája nagyon hasonlít. Mindkettő a hiányról, a mai elidegenedett világ emberi kudarcairól, válságairól szól."

Deres Kornélia: "Határmezsgyén járok, a személyes élmények és a fikció között. Saját tapasztalataimról írok, mégsem valós minden sorom."

            Barázda Eszter megköszönte a különlegesen tehetséges költő bemutatkozását, az előadók tolmácsolását és a közönség figyelmét. Kérte, hogy ezután kötetlen formában folytassák a beszélgetést. Gratuláltunk Korinak, édesanyjának, látszott, hogy diáktársai milyen szeretettel vették körül őt és közös tanárukat, Csorba Piroskát. Nem mindennapi életút, amit Kori 29 évesen bejárt máris, és még mennyi alkotó év van előtte! Arra figyelmeztetném, hogy óvatosan mozogjon, ne akarjon mindent egyszerre művelni, törekedjen arra, hogy az arányokat betartsa. Nagy élmény volt ez a találkozás, tavasszal várom a kötetét, addig is megkeresem a könyvesboltokban a Szőrapát.