Meghívó
A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány
MISKOLC KALEIDOSZKÓP
Téma:
Előadó:
A Miskolci Kaleidoszkóp sorozatban Rostás László, Miskolc város főépítész előadását hallgattuk. Balázs István, a Múzsák Kertje Baráti Kör elnöke köszöntötte őt és a közönséget, egyúttal feltette első kérdését: "Mit értünk építészeti értéken?"
Rostás László: "Én is köszöntöm az érdeklődőket. Épületeket nem mutatok most be, arról fogok beszélni, hogy ebben a megváltozott világban hogyan lehet megőrizni az értékeket. Alapfogalmakat szeretnék tisztázni. Egy fotót mutatok meg, amely Gömörrákoson a templomban található. A Szentháromságot ábrázoló freskón Szent Anna, Szent János és Aios látható, három arc együtt. Mind a háromnak jelentősége van. A Szentháromság az egységet képviseli. A Diósgyőri Vár kápolnájában is ez van a fő helyen. Elgondolkodtam azon, hogy teljes világunk átalakulóban van, az építészet is. Komoly problémák vannak a műemlékvédelemmel a vár- és kastélyépítészet során. Ezt a kormányzat is látja. Az építészeti értékeket nem szabad megkérdőjelezni. Sajnos sok a dogmatikus, teoretikus elveket valló társaság, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a műemlék épületeket nem lehet felújítani. Szerintük az athéni charta alapján a romokat úgy kell hagyni, ahogyan van. Ez a dogmatikus szemlélet jelen van a műemlékvédelem munkatársai között, ez orthodoxia. Amikor a tatárok felgyújtották a templomokat, azt később újra felépítették. Most miért nem lehet az eredeti tervrajzok, a régészeti leletek alapján a megmaradt falakat újjáépíteni, eredeti formájában megőrizni az utókor számára? Miért tiltakoznak? A gótika kiteljesítette, a reneszánsz és a barokk is megtette ezt, de a későbbi korokban ettől elhatárolódtak, nem engedték. Az elmúlt ötven, hatvan évben sorra pusztultak el a várak, kastélyok. A Diósgyőri Vár rekonstrukciója jól sikerült, készülünk egy konferenciára, ahol újra kell gondolni a műemlékvédelmet. Az értékrenden belül létezik-e külön műemlék és építészet? Mitől műemlék valami? Makovecz Imre, Varga Csaba, Bodonyi Csaba sokszor beszélgettek erről. Egyértelműen kijelentem, hogy számomra a Szentháromság az egységet képviseli. Az építészeti érték egyetemes. Ha nem ezt képviselném, hierarchia alakulna ki. Szentkirályi Zoltán építész professzor arra tanított bennünket, hogy az egyetemes érték a jelen világban is összeköti az eget a földdel. Az építés: egymás mellé helyezek anyagokat, felépítem. Az építészet más. Az ősi értéket hordozza az arché, ez az építőművészet. A techné az anyagi, a művi építés. A Szentháromságban János az anyagi építést képviseli, a Jánosságot. Anna a lelket, a művészetet, ez az Annaság, az Aionság pedig az építészet. Egységben kell lenni ennek a háromnak. Az ember szerepe fontos, nem lehet érték az, ha az építészetben nincs lélek. A mai világ kifordult önmagából."
Balázs István: "A Szentháromság képét hogyan vetíted az építészetre? "
Rostás László: "Jelző, jelzett és észlelő. Makovecz Imrét bírálják, hogy szabadkőműves volt. Ez nem igaz. Ő elment egy technokrata szemlélet felé, ez egy művészeti irányzat, nem szabadkőművesség. Ma sok több lakásos magas épületet terveznek, lapos tetőkkel. Ez értékvesztéshez vezethet. Funkcionálisan nem működik. Eltűnnek olyan építészeti kifejezések, mint pl. a szarufa (a szarvakról nevezték el őseink). Az araboknál jártam, ott a tetőre viszik fel a szemetet, majd elégetik, nem szórják szét az utcákon. Izraelben szállodában laktunk, ott a tetőn egy vallási ünnepséget tartottak, náluk ez a szokás. Funkciója van. Nálunk sok a lapos tető, ami az éghajlatnak nem felel meg. Próbálnak enyhe lejtésű tetőket építeni, ez nem jó. Miskolcon én nem a Széchenyi utcát tartom főutcának, hanem a Kossuth utcát a gyönyörű barokk épületeivel, a görög kereskedőházakkal. Sajnos újgazdagok vásárolták meg ezek többségét, így eltűnhetnek az értékeink. A Rákóczi-pincének kapuját Fellner Jakab tervezte. A felújítást egy vállalkozó végezte, megmérte a kapu szélességét, nem fért be a kocsi. Ezért a sarokköveket vésni kezdte. Szerencsére arra jártam, és megállítottam. Ez a tudatlanság a mai építőmunkások, sőt, a mai fiatal építészek között is előfordul, nem tanították meg őket a mesterségre tanáraik. Minket még alaposan megtanítottak minden fontos részletre. A Déryné utcában is majdnem megsemmisült egy érték. Átestünk a ló másik oldalára. Műemlék épület esetében hungarocellel beborítják az épületet, ami légmentesen lezárja a házat. Hogyan lehet így élni benne? A ház egy élőlény, ha nem normálisan működik, meghal."
Balázs István: "A hőszigetelést miért nem használják?"
Rostás László: "Át kellene gondolni, szükség van-e arra, hogy a lakásokban 27-28 C° legyen? Nagymamáméknál falun szalmát tettek az ágyra, dunnával takaróztunk, a hideg lakásban így nem fáztam. Reggel kimentem az udvarra, friss volt a levegő, megszoktam, hogy így a természetes. Lakásunkban is jobb a friss levegő, gyakran szellőztetünk, így kevésbé fárad el az ember. Régen 22-27 %-ban, ma 70-80 %-ban gépészetet, szűrőket tesznek be a lakásokba. Természetes anyagokból kellene építeni, felhasználni a kibontott téglákat is, de ezeket ma nem teszik. Hosszú távon így nem mehet tovább. A vályognak helye van ma is, a sok kábelezés, vasak rozsdásodnak, elpusztul az egész épület. A padlásterek 2,5 méteres magasak. A beruházók mesterségesen hoznak létre ilyen helyzeteket. A hagyományos építőanyag a gazdaságos. Anyagokat kezdünk mesterséges anyagokkal felváltani. Ez nem életszerű. Persze van olyan tér, ahol erre szükség van, pl. a műtőben, ahol nem lehet enélkül fertőzésmentes légteret kialakítani. Sok helyen kicserélték a lakóházakban az ablakokat, műanyag kereteket tettek be, így a páratartalom magas. Alatta szellőzőlyukat helyeztek el, azt időnként ki kell nyitni. Ilyen házakban csecsemők és idősek nem lakhatnak. Nem lehet, mert megbetegszenek, meghalnak. A megfelelő arányokat kell megtalálni. Az építészeti formákat régen helyesen választották meg. Egy vállalkozó csirkéket nevelt a szobájában. Felhívott engem, kért, hogy segítsek rajta, mert az ezer csibéből már csak 25 maradt életben. Mit tehet? Megnéztem, a csirkék a szoba sarkába húzódtak, egymást taposták össze. A csirkeólak mindig köralakúak és nem szögletesek. Szögletes alakú szobában az ember is rosszul érzi magát. A templomokban ezért vannak a sarkokban angyalszobrok. A régi repülők alján szögletes alakú kiképzés volt, ezek feszültséggócok, le is zuhantak. A panelházakban ugyanígy feszültnek érezhetjük magunkat. Nem mindegy, hogy ma mit építünk. Ezekben a házakban nem lehet élni. A nagy üvegfelületek szépek, de ezeket takarítani kell, a szellőzés sincs megoldva. A legjobb építészet a funkcionalitás: lelki-, szellemi-, testi funkciók hármassága. Elődeink ismerték a kétlakiságot. Nyáron falun éltek, télen a városban laktak. Kihasználták mindkét lakást, annak előnyeit."
Éliás András építészmérnök: "A szomszédos megyeszékhelyen jártam nemrég. Mitől függ, hogy melyik épületet nyilvánítjuk műemlékké? Történelmi, kulturális jelentőségétől, de a korától is. Ha nincs múltja, akkor nem lehet műemlék. A Diósgyőri Vár újjáépítésével kapcsolatosan nekem is van véleményem. Szakmai kérdések terén remélem, létrejön a kompromisszum. Ha csak tervek állnak rendelkezésre és nincs már egy kő sem belőle, akkor is újjá akarjuk építeni. A Nyíregyházi falumúzeumot érdemes megnézni. A régi épületeket újjáépítették, ez múzeum. Miskolcon régen szerves fejlődés volt, de az iparosodás ezt megváltoztatta. A lakóépületek mellett gazdasági épületek helyezkedtek el. Borsod-Abaúj-Zemplén megye települései az elnéptelenedés miatt megszűnhetnek. Miskolc demográfiai helyzete is romlott. A folyamat felgyorsult. Ma, a XXI. században hogyan tud választ adni a változásokra egy város vezetése? A benne élő közösség és a város számára is fontos a foghíjak beépítése. Mit lehet ezzel kezdeni?"
Rostás László: "Egy székely embertől kérdeztem az építkezés alatt: 'Jó lesz-e így?' - Azt válaszolta: 'Működik, ez a fontos.' Ha nem térünk vissza a régi településszerkezethez, nem lehet élni benne. Jöhet Madách Falansztere. Régen vízfolyásra nem tették rá az épületeket. Ahol a kutya fekszik, oda kell tenni az ágyat. A macska mindig a víz fölé fekszik. Ott nem lehet jól aludni. Ez elődeink tapasztalata. A 80-as években svéd példákat ismerhettem meg. Az új épületnek lehet-e múltja? Csak akkor, ha a tudás is benne van. A Hegyközben elbontjuk a házakat, elvisszük Szentendrére. Ez nem helyes. Ott kell megteremteni az élhető életet, ahol lakunk. Másfajta gondolkodásra van szükség. Az igazi építész tudását beleadva építtet, az épület 15-20-...500 év után is fennmarad. Egy ezer éves templom régészeti feltárásánál a falak szélességéből meg lehet állapítani, hol volt a torony, stb. Nyugat-Európa kastélyait, de a Kassai dómot is újjépítjük. A Diósgyőri Vár újjáépítése sokak szemében bűn volt. Én meg akarom mutatni a fiamnak, milyen volt, mert ez kultúránk része. Lipót rommá tette, Mária-Terézia a köveket odaadta a lakosoknak, hordják el, építsék be házaikba. Szerintem nem kell attól félni, ha rendben van a világ. Saját magunkat köpjük szembe, nem lesz a falvakban ember, és egyre kevesebb a mesterember is. Ha a jószágot elhagyjuk, manipulálhatóvá válunk. A beteg gyermekeket, gerincsérülteket lovas-terápiával gyógyítják már. Hiába fogunk épületeket tervezni, ha nem lesz benne ember. Bennünket még megtanítottak az egyetemen erre a szemléletre. "
Balázs István: "Tartsunk szünetet, utána folytassuk. Arra kérek mindenkit, fél percben tegyék fel kérdéseiket!"
Tóth László: "A szerves egység ma hiányként van jelen minden területen. A jogi környezet hogyan segíti vagy nem segíti a munkát? A szerves és nem szerves építészet ketté válik, csak anyag szervesség van, vagy más?"
Rostás László: "A Kós-házban Csete György, Makovecz Imre, Bodonyi Csaba és én beszélgettünk. Csete György tette fel a kérdést, hogy szerves-e az építészet. Én Makovecz Imre irodájába nem mentem dolgozni, mást akartam, mint ő. Makovecz meghatározta, hogyan kell élni. Bodonyi Csaba azt mondta: 'A repülő szerves vagy nem? Ha felszáll és működik, akkor szerves.' A Kollektív-ház működött. Az építészet szervességét nem az anyag, hanem az teszi, hogyan élünk benne.' Az adott világkép hogyan tükröződik, hogyan tudom az eget a földdel összekötni. A régi teoretikusok is megírták. A diktatúra jelen van az építészetben is. Nem képes kezelni az egyéni formákat, pl. Metró. A szervesség számomra azt jelenti, hogy tudok-e egylényegűként olyan épületet tervezni, ahol jól élhetünk, akkor az szerves építészet. Három fiatal építész járt Svédországban. Egy öregember ült a ház előtti padon. Azt mondta nekik: 'Ha megmondjátok, mi ez, bejöhettek a házba.'- Mondták: pad.'- 'Nem, nézzétek meg! Milyen színű?' - 'Kék=víz, fekete=föld, piros=lélek. A környezetet, a házat a benne lévő lélek testesíti meg.' A Stonehenge: kövek körgyűrűn, kétszer görbült felület. A görögöknél ugyanez az ív. Térbeli geometria. A bennem lévő lélek és a test együtt kell, hogy legyen. A Kollektív-házat Bodonyi Csaba és egy fiatal építész társaság építtette. Országosan és nemzetközileg építészeti különlegesség, izgalmas közösség. Ma ketten lakunk benne. A földszinti lakásokat eladták. Beköltözött valaki, a 3 kis cella neki gondot okozott, ki akarta vágni a falakat. Mondtam, ne nyúljon hozzá, építési engedély kell hozzá, védett az épület. Szóltam, hogy Bodonyi Csabához forduljon engedélyért. Az építészeti hatóság szerint, mivel nem szerkezeti elem, megteheti. Csaba mondta, mit csináljon, nem törődött vele, kivágta. Elmentem a hatósághoz, válaszuk ez volt: 'Ha nem életveszélyes, fennmaradhat, az engedélyt ki kell adni.' Ez 4 évig is eltarthat. Tisztázzuk, mit akarunk! Ha nem tudják, mit akarnak tenni, akkor nem vállalom tovább. Folyamatosan ütközöm, de ha nem lesz értelme, abbahagyom, mert az irány nem jó. Sajnos idős építészek egyre kevesebben vannak, a fiataloknak pedig sokat kell még tanulni. Legkedvesebb épületem az Avasi Református templom. Egyetlen románkori egyhajós templom, a másik Tapolcán van. Ha bárkit megkérek, hogy gótikus ablakot rajzoljon le, itt megteheti. Rejtett kincseket találunk, a tetőszerkezete fantasztikus, az országban 3 ilyen van. A Szentléleki Pálos Kolostor rekonstrukciójához nincs pénz, de akarat sincs. Van fontosabb. Az egri érsek úr az alagutat keresi, ami Miskolcot Egerrel kötötte össze. A támogatás elvileg megvan. A művészlakások és az Avas Szálló jogi háttere sincs meg. A város visszakapta, de üzemeltetni nem tudja, nincs pénz. Szeretjük felidézni emlékeinket, akik itt nőttek fel, sokszor jártak itt. Egy épület értékét nem a falak adják, hanem az, mi történik benne. Pl. Feledy-ház, Avas Szálló. A fiatalok utóbbit napról napra tették tönkre, nem bűntették meg őket. A puttót leverték, ott hagyták. Leszedettem a vasakat, a felét elhordták. A kamerarendszer semmit sem ér, mert nem tudjuk őket elfogni. Ha olyan embert fogunk meg, akinek nincs vagyona, a rendőrség tehetetlen. Ha az épület nincs biztosítva, eszköztelenek vagyunk. Jelen kell lenni, épített értékeinket meg kell védeni. Ilyenek az avasi pincék. Előreléptünk, de még sokat kell dolgozni. A Főutca épületeinek gyönyörű kapui, kilincsei, díszes homlokzatai vannak, erre fel kell hívni a figyelmet. A lényeg, hogy tudunk-e közösségként értékeket védeni. Vissza kell szerezni az emberek hitét. Azt mondta egy híres építész: 'Előbb embert kell építeni, aztán házakat.'"
Tóth László: "Mindez társadalmi probléma: közösségépítés és a civil háttér támogatása".
Rostás László: Drótos László mondta, hogy az Avas azért nem épül, mert 4-5 milliárd kellene. Kínában szappant gyártottak, de a gyárban az ellenőrzés hiányában megbízhatatlan volt a szállítás, sok az üres doboz. A szakember kidolgozta a tervet, be kell építeni a gépsorra egy szerkezetet, ami jelez, ha üres a doboz. Egy dolgozó megunta, hogy gyakran sípol, ezért a szárítóját bevitte. 25 dollárból megoldotta. Más nem segít rajtunk, ezért saját magunkon kell segíteni. Széphavason építettünk a barátaimmal egy kápolnát. Amikor nem voltam velük, lefotózták, elküldték, én ennek alapján irányítottam a munkát. Mintha ott lettem volna. Egy fillért sem kaptunk érte. Az ajtót nem zártuk be, így sem lopnak el semmit. Az élet élni akar. Fogok még ilyet építeni, segítek annak, aki kéri. Mindenkinek nem lehet. A bényi rotundának mását építettük fel, Berszán atyához tartozik ez a település. Ő a gyerekeknek iskolát építtetett, de a hívek kápolnát szerettek volna. Tavaly felszentelték. Az ott élők a kaput távolabb tették, ez jelzi, hogy kibékültek egymással azóta. Ha a saját környezetünkben megtesszük, amit tudunk, tegyük meg. Adni csak az adjon, akinek van. Így nem várok semmit cserébe. Gyűjteni lehet, de az nem a tiéd. Ha nincs, ne adj!"
Goda Gertrúd: "Mi az Ön főépítészi programja?"
Rostás László: "2010-ben kértek fel erre, elmondtam, mit szeretnék. Általában villamossal, busszal, vagy gyalog járom a várost, nincs autóm. Ha nem tudok átmenni a másik oldalra, mérges leszek. A Tiszai Pályaudvar környékén borzasztó állapotok vannak. A belvárosban már jobb a helyzet. Azokat a pontokat kell megerősíteni, infrastruktúrát és intézményeket fejleszteni, amelyek fontosak. Vendéglátó helyek többnyire megszűntek. Én vágyom arra, hogy több ilyen legyen. Ezekhez sok pénz kell. A város kapuit meg kell oldani. Az újságírók többsége - tisztelet a kivételnek - szenzációt hajszolnak, azt írják meg. A Stadionról kérdeztek engem. Nálunk kettőt kell építeni: a DVTK mellett az MVSC-t, hogy amíg tart a DVTK átépítése, legyen helye a sportnak, a rendezvényeknek. Elolvastam a kefelenyomatot. Főnököm mondta, hogy át fognak verni. Így is történt, nem a szöveget írták át, hanem egy fotót tettek be hozzá, ami engem ábrázolt negatívan. Ez szörnyű, kiforgatták az egészet. Konkrét terveket kellett átdolgozni, mert ehhez tudják majd a pénzt adni. Egy 170 ezer lakosú városban minimum 17 ezer embert kell leültetni. Uszoda is kellene. Lillafüredet be kell fejezni, a Herman Ottó Emlékházig. Tapolcát is újra kell tervezni. A történelmi Avast vissza kell állítani."
Goda Gertrúd: "Az Avason megszűntek a szőlők, a borházak, a vendéglátás. Nincs táncra alkalmas hely, autószalonok épültek helyükön. A társadalmi közeg megváltozott."
Rostás László: "A Bortanyát egy napra kinyitottuk, sok fiatal jelent meg, jól érezte magát. A pincetulajdonosok is kinyitnak, rendszeresen főznek. Meg kell szűntetni azt az állapotot, ami lehetetlen helyzetbe hozta őket, nem mertek felmenni a pincékhez. Hajléktalanok költöztek be, tönkretették a berendezést, elloptak mindent, ami mozdítható. Randalírozó fiatalok harcikutyákkal közlekedtek, a város lakói sem jártak az Avasra. Jelen kell lenni. A pincéket ma már használják, szőlőtulajdonosok is, pincéjükbe hozzák más vidékekről és ott tárolják a bort. Ezekről egyeztetünk velük folyamatosan. Világítani fogunk, újra lesznek rózsalugasos teraszok, művészi és író-olvasó találkozók. Egy pincét átadunk majd nekik, hogy ők működtessék. A fák öregek, betegek. Ki kell vágni, az egész növényzetet ki kell cserélni. A talaj sebeit is be kell gyógyítani. Az elmúlt 60 évben elindult egy erózió, nem könnyű helyrehozni. A Szent István-tér füvét minden rendezvény alkalmával letaposták, újat kellett ültetni. Tér kell a gyerekeknek, fiataloknak, időseknek. Leburkoltuk. Több nagyobb városban van egy nyitott termál-kút. Itt is szükség lenne rá. Ivókút is kell. Meg kell fogalmazni a helyek funkcióit. Hol lehet zenélni, leülni egy kávéra, WC-ket kell telepíteni. Az élő zene, a padok mindenhol átformálják a várost. A kereskedő réteg is megváltozott. Vásárlóerő lenne, de nincs vállalkozó szellemű kereskedő. A minőség meghozza a gyümölcsét. Ez egyedül nem megy, a városnak ki kell követelnie. Ezen kívül rentábilis, használható legyen. A Deszka-templomot leégése után újjáépítették. Volt rá pénz, mesterember. A hívek közül többen elpártoltak emiatt, mert kimaradtak belőle. A Diósgyőri Vár és környékére építési engedélyeket adtak ki, vonzza az embereket. A lovas rendezvényekre ma már járnak, jó a pálya, nemzetközi híre lett. A régi tó helyét kitakarították, el fogjuk vezetni a vizet a vizesárokba. Az M3- és 26-os útnál is sok akadályba ütköztünk, mégis megvalósul. Ami felháborító, nemrég hallottam: a KSH adatai szerint 120 ezer Miskolc lakossága. Kecskeméten ezek szerint 170 ezren lakják. Érdekel, hogy melyik év adata ez? Beruházás és ipar ezért nem jött ide, mások nyertek vele, nem mi. Számomra a leglényegesebb az élhető élet. Ezen dolgozom."
Fél nyolckor fejeződött be az 1 órásra tervezett előadás, amit a közönség végighallgatott, új ismeretekre tehettünk szert. Rostás László alapvető értékekről beszélt, amit kötelességünk megőrizni. Ha mindenki ilyen lelkesen dolgozna, mint ő, akkor előbbre léphetünk, fejlődhet tovább kedves városunk, mi pedig jól érezhetjük itt magunkat. Tegyünk mi is ezért, hogy így legyen!
Kühne Katalin