Kamarazenei esték a Múzsák Kertjében

2018. augusztus 3. péntek, 20 órai kezdettel

Francia dalest

Vajda Éva / szoprán

Vendég: Dudovits Blanka / mezzoszoprán

Zongorán kísér: Tóth Anikó

Helyszín: 

Feledy-ház, Miskolc, Deák tér 3.

_________________________________

Francia dalest

Kellemes nyáresti hangulatot teremtettek énekeseink: Vajda Éva szoprán, Dudovits Blanka mezzoszoprán és Tóth Anikó zongoraművész a Múzsák Kertjében. A műsorban Françis Poulenc, Gabriel Fauré, Claude Debussy, Erik Satie, Charles Gounod, Léo Delibes és Jacques Offenbach művei hangzottak el.

            Vajda Éva köszöntötte a vendégeket. Miután a jelenlévők közül kevesen tudnak franciául, ő készült és a dalok magyar fordítását minden szám előtt felolvasta. Ez nagy öröm volt számunkra, mert megismerhettük a versek tartalmát, így jobban átélhettük, mit gondolt a költő és hogyan zenésítették meg a komponisták. Az első részben Vajda Éva énekelt, zongorán kísérte Tóth Anikó. A Maurice Ravel, Paul Dukas és Erik Satie zeneszerzőket követő nemzedék kimagasló tagjának Françis Poulenc: Les chemins de l'amoure című dalát hallottuk. Poulenc 1899-ben született, formakészségével és tetszetős melodikus invencióival nagy sikert aratott. A "Hatok" csoportjának tagja volt.

            A második dalt Gabriel Fauré (1845-1924) szerezte, a címe: Chanson d'amour. Ez a jelenlévők számára ismert és kedvelt. A komponista zenei géniuszként tündökölt. Gazdag oeuvre-jében a zongora-, kamara- és dalkompozíciók foglalják el a főhelyet.

            Még két dalt hallottunk Fauré szerzeményeiből: Après un rève és Clair de lune című dalokban is érezhettük, hogy a melódia mestere mintegy összekötő kapocs César Franck, Lalo, Saint-Saëns és Debussy, Dukas, Ravel nemzedéke között. 

            Claude Achille Debussy (1862-1918) Nuit d'étoiles című darab következett. Hatottak rá a párizsi szimbolista írók és modern festők. Ő volt az első univerzális jelentőségű mester, forradalmisága és a francia zene reneszánsza fűződik nevéhez. A zenei nyelv felfrissülése, a zenei színhatások addig nem sejtett kiaknázása volt impresszionista korszakának fontos eredménye. Később utolsó, melodikus korszakában csodálatos leszűrtség, nemes vonalvezetés és sajátságos, antik görög remekművekre emlékeztető tisztult derű uralkodik.

            Erik Satie (1866-1925) Je te veux című dala is magán viseli az impresszionizmus hatását. Párizs mellett, Arcueilben élt, ahol egész iskola gyűlt köré fiatal muzsikusokból. Az új francia zenei törekvések értékes és egyéni képviselője. Később Jean Cocteau-val szövetkezve a "Hatok csoportja" (Groupe des Six) élén állott, Wagnerrel és Debussyvel szembefordult.

            Charles François Gounod (1818-1893) Priére du soir című dala különbözik a korabeli operáktól, így leghíresebb művétől, a Fausttól, amely a franciák "hivatalos" nemzeti operája lett.  A hatásvadászó operapátosz helyébe közvetlen dalszerűséget vitt, behízelgő szentimentalizmus jellemzi ezt a darabot is. Erős melodikus tehetségről tanúskodik, dallamait választékos harmóniai érzék és biztos formatechnika foglalja művészi keretbe. 

            Maurice Ravel (1875-1937) zeneszerző világszerte ismert darabját, a Bolerot sokan kedveljük, de a korábban keletkezett Gounod szerzeménye is virtuóz bravúr, ebben humorát is megcsillogtatta. 

            Léo Delibes (1836-1891) első vígoperái nemigen keltettek feltűnést. Csak attól kezdve, hogy a Nagyopera énekfelügyelői állását sikerült elnyernie (1865), kezdi mint zeneszerző magára vonni a figyelmet. Az itt bemutatott Naila, Coppélia, és Sylvia című balettjei közismertté tették nevét, a Lakmé című operája fokozta népszerűségét. 1881-ben a Conservatoire zeneszerzés-tanszakának tanára let. A megmerevedett, élettelen francia balettbe ő friss ritmust és tartalmat vitt, itt-ott igazi poétikus hangot. A Lakmé három felvonásos opera, szövegét Gille és Godinet írta. Történik Indiában, 1857-ben. Nilakanta főpap felkelést szít a nép közt az angol elnyomók ellen. Leánya, az istennőként tisztelt Lakmé népe diadaláért imádkozik. Ékszereit az erdei templom oltárára helyezve távozik. Kirándulók jelennek meg, egy katona, Gerald lerajzolja menyasszonya számára. Lakmé először megretten Geraldtól, de később szerelmes lesz belé. Főpap atyja bosszút esküszik. Lakmé elrejti szerelmét üldözői elől. Gerald katona, hívja a kötelesség. Az éjféli ünnepségen az apa leszúrja őt. Lakmé bánatában megmérgezi magát.

            Jacques Offenbach (1819-1880) német származású komponista. Párizsba került fiatalon,

a Conservatoire növendéke, majd az Opéra Comique zenekari csellistája, 1849-től a Théâtre Français karmestere volt. Itt aratta első sikerét. 1872-76-ig színházigazgató Párizsban. 1976-ban amerikai turnén járt. Legnagyobb sikereit az 50-es, 60-as években aratta operettjeivel. Utolsó, csak halála után előadásra került romantikus daljátékával - a Hoffmann meséivel az operaszínpadokat hódította meg. Regyogó, friss szellem, elegancia, könnyed és gúnyoros hang jellemzi, a legmaróbb társadalmi szatíra szinte karöltve jár az érzelmességgel. A Hoffmann meséi három felvonásos opera. Szövegét Hoffmann elbeszélései nyomán J. Barbier írta. Hoffmann, a költő szerelmes Stellába, a színésznőbe. Lutter pincéjében a mulató diákok kívánságára Hoffmann elmeséli három szerelmének történetét. Mire a költő meséje véget ér, az egész társaság részeg. Az előadásról megékezik Stella, s mikor látja elázott szerelmesét, Lindorf tanácsos karján távozik. Az itt elhangzó Barcarolle is kedvelt az operakedvelők számára, mi is szívesen hallgattuk.

            Az utolsó két operarészletet Vajda Éva és Dudovits Blanka a Miskolci Nemzeti Színház énekművészei duettben adták elő Léo Delibes: Flower duet-jét a Lakmé című operából, majd Jacques Offenbach: Barcarolle című darabot a Hoffmann meséi című operából. Zongorán kísért Tóth Anikó. Az operakedvelők újabb zenei csemegét hallottak, de a jelenlévők között voltak gyermekek is, akik még nem voltak operaelőadáson, nekik is nagyon tetszett ez a két operarészlet. Gyönyörű hangjuk és előadásmódjuk, amint el is játszották szerepüket, megigézett bennünket.

            A koncert sajnálatunkra véget ért, vastapssal köszöntük meg. Évának születésnapja lévén, meglepték egy tortával. Családtagjaik, barátok és tisztelőik gratuláltak a művésznőknek, sokan ott maradtak velük a lampionokkal megvilágított kertben. Igazi kellemes este volt, a képzelet szárnyán elrepülhettünk a korabeli Franciaország koncerttermeibe.

Kühne Katalin