_____________________________________
A HOM - Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány Fiatal tehetségek fórumát tartotta meg Tavaszi zsongás furulyán és zongorán címmel. Dobi Imre tanár úr mutatta be tanítványait és ismertette a furulyán előadott darabok keletkezési körülményeit. A zongoradarabokat Bódi-Máté Ágnes tanár ismertette.
1. szám Johann Scherer: B-dúr szonáta volt. Előadta az Egressy-kvartett: Menyhárt Eszter Panna, Valter Vanda, Szőke Balázs és Pál Nikolett. A diákok számos helyi és országos versenyen vettek részt, nyertek első díjat, most is egy országos versenyre készülnek. Ez egy kötelező és egy szabadon választott darabból áll majd. A most hallható szonátát sokat gyakorolták. Tanítványai között sok az elkötelezett, az általános iskola és a gimnázium mellett kicsi kortól zeneiskolába járnak, mind rendszeresen gyakorló fiatalok. Az itt szereplő kisebbek is versenyekre járnak, de az érettségire való készülődés mellett is vállalják a versenyeken való részvételt, sok éve, nagy sikerekkel. Eszter, Niki, Vanda és Balázs az én növendékeim, büszke vagyok rájuk. Bízom benne, hogy felső zenei tanulmányaik mellett továbbra is együtt fognak zenélni, barátságuk megmarad.
A tanár úr a zeneszerzőről elmondta, hogy annyira ismeretlen, hogy még az első neve is bizonytalan. A második neve is különböző módon íródott. Születése és halála időpontjáról sem talált információt. Scherer 1768-ban tagja volt egy bírósági zenekarnak, fuvolán és brácsán játszott, de fő hangszere az oboa volt. Mivel a fuvolára írt darabok iránt nagy kereslet mutatkozott, az egyetlen Scherer kompozíció erre íródott.
2. szám Hans Poser: Wandsbeker Tanze. A zeneszerző 1917-1970-ig élt Kelet-Németországban. A háború alatt katona volt, majd 1940-ben fogságba eset. A háború végéig Kanadában hadifogoly volt. Itt intenzíven foglalkozott a zenével, azt is elérte, hogy hangszereket kapjanak egy segélyszállítmánnyal. 44 tagú tábori zenekart hozott létre. A háború után visszatért Németországba, Hamburgban telepedett le. Zeneszerzéssel és tanítással foglalkozott. Főként zenekari, zongora és kórusművek születtek keze nyomán, legtöbb energiáját mégis az iskolai ének-zene oktatására fordította. Számos gyermekdalt, amatőr énekes játékot, és viszonylag könnyen játszható és énekelhető alkotásokat állított össze a zenei órákra.
Ez a darab 7 tételből áll, ebből 4 rövid tételt játszottak. Megszólaltak állathangok, a tehéntől a kakasig, csirkék hangjáig.
3. szám Laczhegyi Imre: Közmunka. Előadta: Menyhárt Eszter Panna fuvolán. Felkérték a ma élő zeneszerzőket, írjanak darabot az országos versenyre. Ezt Eszter megtanulta. A zeneszerző rábízta az előadókra, hogy kotta szerint, vagy szabadon játsszák-e el. Alcíme magyarul: játsszunk. Két hét van még a versenyig, sok szving zenét hallgattak diákjaink, bár ők már más stílust szoktak hallgatni, elsajátították ezt is.
A 4. szám: Anton Heberle: G-dúr Concerto II. és I. tétel. Előadta: Menyhárt Eszter Panna fuvolán. 1807 februárjában Pesten színre lépett a valószínűleg Pápáról származó Anton Heberle (1806-16-ig működött) találmányával, a csákánnyal, egy sétapálcába épített furulyafélével. A hangszer ekkor kezdődő divatja ugyan gyorsan lefutott, de rendkívül intenzív volt: néhány évtized alatt a Monarchia területén és közvetlen környékén sok ezer csákány készült, s a nyomtatásban annak idején megjelent darabok - szólók, duettek, zongora- és gitárkíséretes művek - száma is sok százra rúg. Mint története során mindvégig, a furulya csákányként is egyszerre volt jelen a hivatásos és amatőr szférában, neves fúvós szólisták adtak rajta virtuóz koncerteket, ugyanakkor sok műkedvelő főúr vagy polgár kedves otthoni instrumentuma volt. Csákányon játszott többek közt gróf Széchenyi István is, sőt néhány kolostorban még szerzetesek aktív kikapcsolódását is szolgálta.
Az 5. szám: J. S. Bach: Gigue a h-moll Francia szvitből. Előadta: Végső Valdemár Norton zongorán. Felkészítő tanár: Bódi-Máté Ágnes.
Bódi-Máté Ágnes tanár: 2013-ban kezdtünk együtt dolgozni Valdemárral. Bach ezt a művet csembalóra írta, akkoriban lúdtollal ütötték meg a billentyűket, ma a zongorán ezt nem tudjuk, de próbáljuk utánozni. A billentésmódokkal idézzük fel a barokk stílust. A francia szvitnek ez egy gigue tétele. Afrikából származik, Angliába a matrózok vitték el. Az angol matróztánc lassú-gyors-lassú-gyors tételekből áll, udvari tánc volt, de népi motívumokat is tartalmazott. Ezek stilizált táncok, vidám, mozgalmas zene. Afrikában még ma is táncolják az ugrós, guggolós táncokat, láthattuk a TV-ben, de a belőle készült Bach darabot csak hallgatták, nem táncoltak rá.
A 6. szám: Schubert: Esz-dúr Impromtu op. 90. nr. 2. Előadta: Végső Valdemár Norton zongorán. Schubert többezer dalt írt, ezeket szinte mindenki ismeri. A romantika jegyében ötvözi a dalt és a verset, szárnyaló lelkület, líraiság jellemzi.
A 7. szám: Marko Tajcevic: Seven Balkan Dances: I., VI., VII. tétel. Előadta: Végső Valdemár Norton. Idén nyáron utaztunk Bosznián keresztül, hallgattuk a rádiót az autóban. A szerb zeneszerzőről annyit sikerült megtudni, hogy a Belgrádi Zenekar tanára, a hatvanas években született. A balkáni tánc aszimmetrikus, törökös hatással. A szerbek a törökökkel sokáig éltek együtt. Ezek is stilizált táncok voltak.
A 8. szám: Bali János: La Notte. Előadta Pál Nikolett. Avantgarde zene, 2 oldalas, hat részből áll. A zeneszerző úgy ajánlotta darabját, hogy vagdossuk szét a partitúrát, tetszés szerint állítsuk újra össze. Csak kottafejek vannak, minden hangra valami effektet szánjunk, úgy adjuk elő, ahogy nekünk tetszik. Mi is szétvágtuk, összeraktuk. Beépítettünk néhány harangszót, tücsökcirpelést, kocsmazenét, suttogást, sikítást is. Elhangzott a szerző neve: Ba-Li is, ezt ugyan nehéz volt felfedezni, a zenészek közül is kevesen hallották. Az utolsó részt nekünk kellett megkomponálni, itt tikk-takkos óra, csörgő óra, horkolás hangját hallottuk. Bármiből lehet zenét csinálni, pl. egy fotó alapján külön a férfi lesz egy fél kottafej, a nőé egy negyed kottafej, csupán a technikát kell alkalmazni.
A 9. szám: Ernst Krahmer: Fantasie op. 37. Előadta: Pál Nikolett, zongorán kísérte Soós Orsolya. Krahmer (1795-1837) a legismertebb és legtermékenyebb csákány-zeneszerző volt. A csákány, mint hangszer, a Monarchia idejéből származik. Akkoriban sokan sétálgattak a korzókon az emberek. Egy sétabotba vagy dohányszelencébe épített furulya volt, amit csákánynak hívtak. Magyar eredetű hangszer, virtuóz darabokat írtak erre, még Mozart is.
Louis Joseph Ferdinand Hérold (Párizs, 1791-Neuilly-sur Seine, 1833) francia zeneszerző. Korának legnépszerűbb komponistája, több mint 20 dalművet fejezett be, de írt baletteket is. "A rosszul öltözött lány" napjainkban is a balettrepertoár része. Tanulmányútjáról 3 év múlva Párizsba tért vissza, hamarosan a színházi élet vezető személyiségévé vált. Stílusa az operahagyományok és az olasz vígoperastílus (Rossini) izgalmas elegye. Az "Írnokok mezeje" c. daljátékát 1832-ben mutatták be, az Opéra-Comique színpadán 1840-71 között közel ezer alkalommal mutatták be. A bevezető lassú rész és a darab végén két gyorsabb rész volt az operából, ezt Krahmer ellopta tőle, a kórust pedig átírta.
Nagy élmény volt ez a koncert, a tehetséges fiatalok felkészültek voltak, főként ismeretlen darabokat játszottak. Ezek nagyon nehéz darabok, de miután naponta több órán át gyakorolnak, és most a versenyre is készülnek, már kiforrott volt zenei tudásuk. Jó volt nézni őket, látni gyors ujjaikat, ahogy a furulyán vagy a zongorán mozognak. A kisebbek közt is voltak, akik virtuóz módon adták elő a darabokat, sőt, némelyiket kotta nélkül is. A koncert befejezése után gratuláltunk nekik. Néhány percet ránk szántak még, beszélgetésbe elegyedhettünk a tanárokkal és a diákokkal. A tanárok és a diákok nagy munkát végeztek, örültek, hogy szerepelhettek együtt és külön-külön is. Megígérték, hogy ha ráérnek, máskor is meghallgathatjuk őket.
Kühne Katalin