Vendégségben a Múzsák Kertjében

____________________________________________________________________________________________________

Máté László kötetbemutatója

A Feledy-házban idén folytatódott a „Vendégségben a Múzsák Kertjében” című programsorozat. Dr. Máté László helytörténész látogatott el hozzánk Kassáról, Demkó András kísérte őt el. Az est háziasszonya Bodnár Mónika PhD néprajzos, a Herman Ottó Múzeum munkatársa volt. Demkó András gyönyörű abaúji népdalcsokorral köszöntött bennünket. Bodnár Mónika bemutatta a vendégünket, majd megkérdezte a szerzőt arról, hogyan született meg benne a 2009-ben megjelent Sziliceföld, Sziliceföld... című kötet terve. Máté László szülőfalujában a természet közelében élt, bensejéből vezérelt kísérletet tett arra, hogy a falu lelke megszólaljon. Ahogy mondta, ha Kassán van, akkor Szilicére vágyik, ahol megmaradt szülőháza, ha Szilicén van, Kassára szeretne menni. E két hely tölti ki mindennapjait. Ahogy hallgattuk őt, később belelapozva kötetébe ugyanaz az érzés kerített hatalmába. A bölcsőhely mindenkit visszavár. Gyermekkorunk emlékei meghatározóak. Így történt vele is. Nem szokványos falutörténet ez, inkább a tudományos források által megerősített, a szájhagyományokban megőrzött közösségi emlékezetet osztja meg olvasóival. Egy regény születhetne családja küzdelmeiből, ami a szerző személyes sorsát is alakította. A tehetséges ifjú mégis eljutott az egyetemig, a doktorátusig, de megmaradt benne az érdeklődő, értékekre szomjazó  gyermek is, aki ott nőtt fel. Ezért tudja olyan hitelesen elénk tárni a szilicei nehéz sorsú emberek életét. Szép örökségét továbbadja, mert úgy érzi, adósa az őt felnevelő közösségnek. A Szilicei-fennsík természeti szépségei mellett - karsztos üregek, zsombolyok, szakadékok, jégbarlangok,  vadban bővelkedő erdők - a nép történelméről is szól könyvében. A fennsíkot a magyarság a  12. század második felétől népesítette be. A századok alatt járványok, háborúk pusztítottak, kitelepítések miatt csökkent a lakosság száma, ha kevesen is, de jelenleg is élnek magyarok. A nép állattenyésztéssel, fakitermeléssel, szénégetéssel, mészégetéssel, erdei gyümölcsök gyűjtésével, fafaragással - szerszámok nyeleit, mezőgazdasági eszközöket, szekeret, bútorokat, fejfákat faragtak fából – foglalkozott. A falu népe őrizte hagyományait. Kodály Zoltán gömöri gyűjtőútja során Szilicét is felkereste, dalokat, táncokat jegyzett fel. Írók jöttek hozzájuk, a műkedvelő színjátszásnak is komoly hagyománya volt, a gombaszögi fesztiválra vendégül láttak ismert csoportokat, falunapokat tartottak. A generációkat megtartó erő a Pál apostoli „hit, remény, szeretet”, és az egymás iránti szolidaritás volt. A kötetet Pálfy G. István ezekkel a szavakkal méltatta: „Egy kisebbségi magyar még a diplomáciában is átrajzolhatja, emberibbé teheti a magyar-szlovák kapcsolatokat. Ez a könyv pecsét az életre. A folytatásra. Szüntelenül hívnak a hazavezető utak.” A kötetbemutató után Máté László beszélt még Kassáról, a CSEMADOK-ban, a Batsányi-körben végzett tevékenységéről, az „odaáti magyar” viszontagságairól, Kassa és Miskolc kulturális kapcsolatairól. Demkó András egy Márai-regényrészlettel fejezte be e különleges estet.

Kühne Katalin

____________________________________________________________________________________________________

http://www.felvidek.ma/nezopont/jegyzet-kommentar/41897-muzsak-kertje-miskolcon

________________________________________________________________________________________________

*

Máté László és felesége

Alább Balassa Zoltán köszönti a kassai közéleti személyiséget. Erőt, egészséget és sok boldog évet kíván Máté Lászlónak a Felvidék.ma szerkesztősége is!

Dr. Máté László hetven évvel ezelőtt született, 1942. november 22-én Szilicén, parasztcsaládban. Nehéz körülmények közé, de úgy vallja, ez jó iskola volt. Tehát Magyarországon. Rozsnyótól délre, a híres Szilicei-fennsík közepén, a magyar határ mentén található ez a halálraítélt falu.
Az általános iskolát szülőfalujában járta ki (1948-1956), majd Rozsnyón folytatta tanulmányait a pedagógiai gimnáziumban (1956-60). A Drázus-parti Athén (Fábry Zoltán) meghatározó élmény lett életében. Ezt követte a nyitrai pedagógiai főiskola levelező tagozata (1965-69), ahol alapfokú képesítést szerzett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudománya Karán középiskolai képesítést, szintén levelező tagozaton (1969-72). Néhány évvel később elkészítette doktori disszertációját (1979-82). Fábry Zoltánból doktorált. Azt tartja fontosnak, hogy meghatározó volt számára az általa hangoztatott és követett elv: változni – változtatni. Tévedéseit beismerte. Önmaga ismerte el korábbi elhamarkodott ítéleteit, tévedéseit és az érintetteket megkövette. Vezéreszmének tartotta a kisebbségi magyar iskolák esetében: csak a tisztesség és színvonal vonz. Máté mindig fontosnak tartotta a Fábry-örökség ébrentartását. Közben Buzitán tanítóskodott (1960-71). Ezt a települést második otthonának tekinti. Itt döbbent rá, mennyire fontos a gyerekek és szülők szeretete. Iskolai gyermeklapot hozott létre Rügyek címmel, néprajzi szobát létesített. A Csemadok alapszervezete elnökének választották. Gyűjteni kezdte a környék mondavilágát. Ekkor tehát még a néprajzzal kokettált. De az élet másfelé vezetett. Általános iskolai (1972-83), majd középiskolai tanfelügyelő lett Kassán (1984-90). E minőségében igyekezett az iskolák színvonalát és pedagógusainak hivatástudatát fokozni. Ez nem mindig sült el jól. Egyik pedagógustársának javasolta, folytassa tanulmányait, ne elégedjen meg a középfokú végzettséggel. Az illető megsértődött és nem tett semmit. Megelégedett azzal, hogy a kisvároska ahol lakott, tanár úrnak szólítják.
Ami fontosabb, járási, majd kerületi tanfelügyelőként, a magyar iskolák megtartásáért, színvonalának az emeléséért küzdött. 1984-ben felfüggesztették állásából, mert tiltakozott az alternatív oktatás bevezetése ellen. Meg az SZTA kassai Társadalomkutató Intézet által elkészített felmérésért (1988), amelyben elemezték annak okait, a magyar szülők miért íratják gyermeküket szlovák iskolába. Miért követnek el kollektív nemzeti öngyilkosságot. A félszáz oldalas tanulmány megtalálható az említett intézményben. Jó lenne elővenni és újra kutatások tárgyává tenni ezt az egyre riasztóbb méreteket öltő botrányos jelenséget.
A kommunista titkosrendőrség kitüntette figyelmével, mert részt vett különböző magyar rendezvények, nyári művelődési táborok szervezésében. Egy alkalommal a somodi táborban alkoholgőzös fiatalok az éjszaka folyamán elénekelték a magyar himnuszt.
Ez kihallgatásokat, fenyegetéseket és egyéb tortúrákat vont maga után.
A rendszerváltás után a Csemadok központi titkáraként dolgozott Pozsonyban (1991-95), majd a Főpolgármesteri Hivatalban helyezkedett el (1996-2000). Kulturális szakelőadóként, a Márai Sándor emlékszoba és a Nemzetiségi Kisebbségek Klubjának elindítása fűződik nevéhez. A nemzetiségek estjének megszervezése szintén neki köszönhető. A Nemzeti Kisebbségek Estjét most rendezték meg tizenhetedik alkalommal, de mivel később kezdték számozni, most hivatalosan a XV. évfolyamra kerül sor. Szorgalmazta és egyengette Kassa kulturális együttműködését Miskolccal, Budapesttel, Ungvárral és a régió más városaival. Ezután diplomáciai pályára lépett. A Szlovák Köztársaság budapesti Nagykövetségének főtanácsosaként, kultúrattaséjaként néha kellemetlen szókimondással szembesítette a valóságot a rózsaszín diplomáciai köddel (2001-05). A kerületi önkormányzat lett az utolsó munkahelye (2006-07). A Kassai Kerületi Önkormányzat kulturális előadójaként programokat szervezett a kisebbségi és a roma kultúra megőrzése érdekében, a határ menti kapcsolatok és programok megvalósításáért.
Szervezte a gombaszögi országos rendezvényt, a Kazinczy és Fábry Napokat, a rimaszombati szavalóversenyt. Kassán az ő segítségével kapott emléktáblát Kazinczy Ferenc és Baróti Szabó Dávid, a Csemadok kassai székházában Rákosi Ernő festőművész, akinek köszönhető, hogy a magyaroknak van szerény otthona Kassán. Alapító tagja volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetségnek, majd alelnöke. Kezdeményezte a rozsnyói országos pedagógiai találkozót. Alapító főszerkesztője a Kassán megjelenő Keleti Napló folyóiratnak (1990-1995), mely Kassai Fórum után a második magyar sajtótermék lett a városban a rendszerváltás után. A Kassai Magyarok Fórumának elindításában és annak munkájában is aktív részt vállal.
Publikációs tevékenysége sem elhanyagolható. A közélet, politikai nyomorúságunk tépelődései mind megjelennek írásaiban, melyeket úgy a nyomtatott, mind az elektronikus sajtóban közzétett. Többek között a Felvidék.mán is. Jegyzetekben, tanulmányokban és esszékben teszi közzé véleményét. De a legkisebbek számára is írt. A Kis Építőben és a Tücsökben meséket, történeteket. Feldolgozta Buzita és környéke mondavilágát, a Rozsnyói Pedagógiai Iskola történetét, monográfiát írt szülőfalujáról Sziliceföld, Sziliceföld... (2010), és ezután kijelentette, több könyvet nem ír. Szerencsére nem tartotta be szavát és így született meg A kassai Batsányi Körről szóló kötete (2012), melyben számos ismeretlen, de annál fontosabb adat található, Béres József visszaemlékezéseire építve.
Ami fontos számára, bírta Czine Mihály irodalomtörténész, Dobos László, Sütő András írók és más jeles magyarok barátságát.
A szülői ház fenntartása Szilicén az ő feladata, így nem szakadt el szülőfalujától. Szabadidejét szereti vadászattal eltölteni.
Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével (2005) és Czine Mihály-díjjal (2009) jutalmazták.
Szombaton ünnepelte barátai körében ezt a szép évfordulót.
Kedves Laci, most már hetvenkedhetsz! Kívánunk további termékeny esztendőket!

Balassa Zoltán, Felvidék.ma